SZIVÁRVÁNY  könyv

 

SZIVÁRVÁNY

 

Egy nyári délután szemergett az eső

De látszott az égen, nem lesz számot tevő

A nap elő bújt a felhőtakarásból

Szivárvány alakult, hol még volt a zápor

 

Érdekes szivárvány volt ez, nem akármi

Kertünk közepébe láttam földet érni

Olyan szélesre volt a sávja szétnyílva

Hogy a fél kertünket egyben átkarolta

 

Amint észrevettem, futás az esőbe

Szivárványt megfogni futottam a kertbe

Persze nem lehetett megfogni sajátnak

Mert mindig odébb ment, mint hol éppen jártam

 

Ott volt a szivárvány pár méterre tőlem

Nem tudtam elfogni a néző szögemben

Bentről akik néztek, örültek ám nagyon

Mert a szivárványban látták, benne vagyok

 

Végig futottam a kertet egész hosszan

Mondták utána, hogy végig benne voltam

Különös élmény volt. Bár meg nem foghattam

De tudtam, hogy ebből ki, mégse maradtam

 

A földünk végénél, amikor megálltam

Láttam a szivárványt emelkedni lassan

Ahogy a szitáló eső kezdett múlni

A szivárvány kezdett lassan vékonyulni

 

Majd felment magasba, akkor tűnt el végre

De én hálás szívvel néztem fel az égre

Kevésnek volt része olyan állapotba

Mire mondhatná, hogy szivárvány befogta

 

Hiába mondanám, nem volt külön érzet

Csak a tudatom volt, ami mindent érzett

Azonosultam ott azzal az érzéssel

Kiválasztott voltam égi tüneményben

 

Ez külön emlékem. Nem feledem soha

Az életem ettől lehet még mostoha

Mégis van örömöm, ha erre gondolok

Érzem, vigyáznak rám az égi angyalok

 

Életem folyamán voltak nagy gondjaim

Ám, valahogy mindig oldódtak dolgaim

Nem is törekedtem nagyságra, tudható

De segített mindig az a Mindenható

 Pethő István

 

 

TÍMEA PANASZ LEVELE

 

Drága édesanyám! Viszonylag megvagyok

Mivel igényeim még nem olyan nagyok

Bizony rosszabb lenne, ha nagyok volnának

Mert terhére vagyok így is a világnak

 

A tizenegy hónap, amit veled éltem

Legszebb volt idáig, amit tudni véltem

És mert napok jönnek, és nélküled múlnak

Legyél orvoslója az én bánatomnak

 

Mert hiányzol nekem, sírok is miattad

Kicsi kis leányod mamánál mért hagytad

Elmehettem volna a korházba én is

És nem sírna-rína velem most az ég is

 

Emerencia, ki keresztanyám nekem

Torna gyanánt házat kerülgeti velem

A házmögött aztán, levegőben szálltat

Majd letesz a földre, és rakosgatja lábam

 

Azt mondja sétáltat, s Tündérfattynak nevez

Közben alantasan jó nagyokat nevet

Azt mondja, tornázunk, karjaim széttárja

Majd fölemel vele, hogy mindenki lássa

 

Hogy milyen ügyes vagyok, fennen azt hirdeti

Közben idegeimet a hideg leli

Pici lábam vele versengni, hogy bírhat

Kis gyereket felnőtt ilyenre hogy bízhat

 

Azt, hogy szeretetét ekként mutassa ki

Sehogyse lehet az ilyet megérteni

Bár ez a kis torna nem is olyan szörnyű

Így leírva, pedig egyenesen könnyű

 

Jó kicsit kinn lenni, azt én nem vitatom

De az ilyen jóból megárt a sok, tudom

És az idegeim néha majd szétmennek

Nem tudom mikor lesz egyszer vége ennek

 

Nagy mami az szeret, de az sajnos kevés

Mert velem alig van, ugyanis ő kertész

Kinn kapálja most is hátul a kis kertet

Miközben itatom benn az egereket

 

Látod, van keservem, nem győzöm sorolni

Bár te a korházban el tudod gondolni

De vigasztalódjál, mert sokat fejlődöm

És a rossz dolgokkal keveset törődöm

 

Művelődök is már, a kultúrát gyűjtöm

Olvasgatni szoktam egy szép mese könyvből

Ami abból áll, hogy ami könyvet kapok

Nézegetés közben kitépem a lapot

 

És, hogy fejlődjön a kézi ügyességem

Kitépett lapokat apróra széttépem

Rendezek nagy rumlit a kiságyam körül

Aminek persze hogy senki se nem örül

 

Tudok integetni távozónak pá-pát

Van már új fogam és rágicsálok almát

Keresztanyum, amíg a mamának segít

Hangom hallatgatom, ami persze visít

 

Rájöttem, jó ötlet, nagyot visongatni

Mert, akkor nem szoktak úgy magamra hagyni

Kersztanyám bejön, bár nincs köszönet benne

Mégis jobb, mint lányod csak egyedül lenne

 

Egyik alkalommal István karján ültem

Mert időt tölteni így mindig szerettem

Szokta mutogatni a kinti világot

Ablakon keresztül, mit ágyból nem látok

 

Az én kis világom, így bővül, mint mondja

Mivel nagyon okos, erre is van gondja

Enci keresztanyám sütött palacsintát

Így sem hagyta persze, kislányodnak nyugtát

 

Nem átallotta a szemérmetlen dajna

Hogy legalább ekkor békességben hagyna

Míg sült a tepsibe a jó palacsinti

Idejött hátulról sunyin rám pacsizni

 

Én meg nem is tudtam, vajon mit csináljak

Le-legörbítgettem pityergősre számat

És, képzeld az a nő oly csúnyán nevetett

Hogy a nevetése mindenkit meglepett

 

Én meg azt se tudtam, sírjak, vagy nevessek

Úgy meg voltam lepve, nemszámoltam erre

Végül Elzácskára tereltem figyelmem

Akinek látása megvigasztalt engem

 

Elza néném az, ki szépen bánik velem

Kedves szép szavai oly tetszőek nekem

Igyekszik mindenkor engem megérteni

Ha gondom, bajom van, siet segíteni

 

A nagymama után tán ő szeret legjobban

Amikor meglátom, szívem nagyot dobban

Andalítón édes muzsika a hangja

Amíg itt van, senki zok szavam nem hallja

 

Itt van például a szárazba tevés

Ahhoz bizony bárki idegzete kevés

Mert pelus váltáskor elkezdek úgy sírni

Nem is tudom, azt már, hogy lehet kibírni

 

Dávid nagy bátyám is igen rendes velem

Mintha testvér volna, éppen úgy szeretem

Szokott hozni finom nyeles nyalókákat

Amivel el szoktam kenni a ruhámat

 

Bár ezért megszidnak, amit meg is értek

Ruhát bepiszkolni bíz igen nagy vétek

Bűnbánatom is van, s addig sírdogálok

Amíg közelemben hamikát nem látok

 

A szemem úgy csillog ételeket látva

Fénye mellett bárki, a sötétben is látna

Ha jóllakom, akkor már nem panaszkodom

Lepihenek szépen, és rólad álmodom

 

Álmodom, hogy itt vagy és beszélgetsz velem

Attól lesz sokkalta szebb az én életem

Így telnek a napok, lassacskán sorjába

Amint élek itt e tanyai világban

 

Ablakból nézem az ugató kutyákat

És a kis pipiket, amint kapirgálnak

Sok-sok apró malac szalad az anyjához

Cumit követelve készül vacsorához

 

És milyen érdekes, amikor a cica

Oson a mezőről és rászalad a kutya

S hoppá! Ő ügyesen egy fára felkúszik

Közben jön a vihar, az ég felmorajlik

 

Cibálja a vihar a nagyfák ágait

Eresz alatt teknő esővízzel tellik

Olyankor mindenki fut be a lakásba

Mindenkinek lucskos cipője, ruhája

 

Én ezt mind a szoba ablakából látom

Ahol álldogálok az oda húzott ágyon

Mert azt meg kell neked szégyenkezve gyónni

Engem már nem lehet kiságyamban hagyni

 

Rájöttem, ugyan is, hogy az oldal lécek

Sorjába kijönnek, ha hozzájuk úgy érek

Egyik este sokat közülük kiszedtem

S bizony, hogy a résen azonnal kiestem

 

Jöttek segíteni, sajnálkoztak rajtam

Ijedtemben én is majdnem szörnyet haltam

Mondták, hogy eshettem ilyen csúnya nagyot

Hisz ekkora ütést Bizánc vár se kapott

 

De vigaszként kaptam egy szép mese könyvet

Mitől fel is száradt szememből a könnyem

Itt döntötték el, hogy már az ágyikómban

Nem lehetek immár többé biztonságba

 

Ezért jutott aztán részemről az eset

Hogy a nagy ágyról ki, ablakon nézhetek

Persze nagyon kell, hogy itt is vigyázzanak

Mert ha itt leesek, eltörhet a lábam

 

Azért ne aggódjál, vigyázok magamra

Figyelgetek közben kellemes dallamra

Amit rádióban énekel egy néni

Vele lá-lázgatok, ha a mama kéri

 

Itt van velem gyakran, dajkálóm, az István

Ő is oly szívesen visel gondot énrám

Becéz szép kislánynak, aranyos tündérnek

Akikről azt hiszem, csak mesékben élnek

 

Írogat verseket, és fel is olvassa

Az ember napestig szívesen hallgatja

Rólam is írt, tudom, napjaim, hogy telnek

Mert azt mondja, örülsz itthoni híreknek

 

Többi testvéred is, ha mamánál vannak

Meg-megszeretgetnek, meg-megdajkálgatnak

Olyankor azt hiszem te is itt vagy velem

Csodálatos, boldog, gyönyörű érzelem

 

Nagyon, nagyon várom, hogy haza jöjj hozzám

S amit megígértél, kis testvért is hozz ám

Apuci is várja szintén szívrepesve

Hogy együtt lehessünk itthon örvendezve

 

Ő este jön haza, mert nappal dolgozik

Hétvégén meg tudom, hozzád iparkodik

Mesél sokat rólad, mégis azt szeretném

Ha veled alhatnék el a tente-tentén

 

Hiába minden jó, amivel ellátnak

Nemlehet pótlója az Édesanyának

Fürdethetnének itt édes tejjel, mézzel

Csak rád gondolok én szomorú kis szívvel

 

Azt, hogy haza jöhess ugye te is, várod

S hogy megölelhessed a te kicsi kis lányod

Hát siess, gyógyulj meg, vigyázzál magadra

Gondolj szeretettel a te családodra

 

Siessél, gyógyulj meg, s vigyél innen haza

Legyél továbbra is házunk napsugara

Tégedet nem pótol nélküled semmi se

Ölel és nagyon vár kislányod: TIMIKE

 

Dunavecse 1969.

 

KÖLCSÖNKENYÉR

 

Kertünkben egy fára rá fészkelt egy cinke

Nem volt nagy a fészke, sőt inkább picinyke

De mikor már a kis cinkék kikeltek

Akkor adódott csak kellemetlen helyzet

 

Mert jött egy nagy vihar, megtépte a fákat

Szét is szórta rögtön a cinke fiókákat

Édesanyám persze tudott a fészekről

Vihar elmúltával meggyőződött erről

 

Így hát összeszedte a lehullott fészket

Bele gyűjtötte a fázó kiscinkéket

A faágak közé szépen visszatette

A két öreg cinke tovább hadd nevelje

 

A két cinke-szülő röpdösve nyugtázta

A fákat boldogan körbe is ugrálta

Ami bogarat, hernyót csak találtak

Mindent összeszedtek a kisfiókáknak

 

Amik idő előtt szépen nagyra nőttek

Édesanyám mellett ők is kertészkedtek

Nem is volt azután a gyümölcs se férges

Szívesen vették meg az ismert környéken

 

Pethő István

 

BARÁTOMNAK

 

Kedves Sándor testvér! Fáj, hogy ezt kell írnom

De a képemre már rá rakni nem bírom

Azt a trehányságot, mit gondolsz felőlem

Miszerint, hogy én most bujkálok előled

 

Az adósod vagyok, és ezt nem tagadom

Az adósságomat egyszer csak meg adom

De a körülmények mindig ellenkeznek

Nem adnak esélyt sem, hogy számlát rendezzek

 

Én, fel ajáltam, hogy neked a könyvedet

Nyomtatási díjban helyetted rendezem

De a sors úgy hozta, hogy eddig nem tettem

Mert az én sorsom sem ment most rendezetten

 

De a szavam állom, s ha kések is vele

Az a számla összeg majd el lesz rendezve

Most még arra kérlek, legyél türelemmel

Próbálj lenni velem, egy kis megértéssel

 

Elő adnám neked a tragédiámat

Hogy álltatva voltam, reménnyel tápláltak

Még is elnapolták ügyem rendezését

Ami most gátolja számlánk intézését

 

Nos, tudd, a bíróság a fenti kérelmem

Október hónapra csúsztatta újfent el

Nem tudok pedig, már levegőt se venni

Annyira kellene tőlük a pénzt kapni

 

De csak herce-hurca, és a húzta-vonta

Adódik mindig a kinyújtott markomba

Ebből beláthatod, nem tudok fizetni

Ezért kell Tőled most, még türelmet kérni

 

Tudom, megértő vagy, bár az üzlet üzlet

Pénz nélkül neked se minden sikerülhet

Mégis azt kérem, hogy legyél türelemmel

Minden megoldódik Égi kegyelemmel

 

Addig, míg az nem jön, én is vegetálok

Pénztelenségemmel én is rosszul állok

De a remény éltet, bízom az Istenben

Majd rám is rám kacsint egyszer a mennyekben

 

Talán, Édesanyám is küld segítséget

Ha már olyan sokat tettünk érdekében

Könyvéért megtettünk ketten oly sok mindent

Nehagyjuk hitünkből ki már a Jó Istent

 

Mert, ahogy most állok, már csak Ő van hátra

Istentől függ minden, bárki már belátja

Így, hát légy szíves, és tanúsíts türelmet

Gyakorolj felettem Istennel kegyelmet

 

Jövő hónapban is lesz egy végrehajtás

Abban reménykedek, hátha pénzt is kapnák

Minden megoldódna, akkor egy csapásra

Számíthatnál rögtön akkor a hálámra

 

De sajnos, még az a jövő hónap hol van

Mikor egymást éri addig még a sok nap

A sok napnak gondját alig tudom vinni

Ehhez is kellene, segítséget adni

 

Úgy elmerültem a sok-sok adósságban

Hogy szinte, nem látok a nyomorúságban

Az a tudat éltet, hogy a könyvet azért

Csak kihoztuk végül, s nyertünk vele babért

 

Ez a nyereményünk, eddig már megérte

És ha megjön a pénz, lehet még több benne

Az a többlet, mi még benne mutatkozik

Hat rám serkentőleg, és el nem tántorít

 

Azért mondok imát naponként többször is

Hogy a szép tervünket vihessük sikerig

És ismét csak kérem, most is a Jó Istent

Segítsen rajtunk, hisz megtettünk már mindent

 

Legalább is annyit, ami tőlünk tellett

Mert talpalni azért így is sokat kellett

Ha fáradt lennék is, folytatnám töretlen

Édesanyám békén legyen az egekben

 

Nem engedhetem meg most már azt magamnak

Hogy abba hagynám, hisz rám is számítanak

Oly sok érdeklődő van, ki könyvet várja

Meg kell jelennie, ne várják hiába

 

Ezek legyenek hát, előtted is, kérlek

És tanúsíts ezért még egy kis türelmet

Majd csak a végére érünk a rossz útnak

Akkor búcsút intünk a bajnak, és búnak

 

Talán az Isten is megjutalmaz érte

Hogy így kitartottunk. S fellélegzünk végre

Ha új könyvet látunk, és majd megpihenünk

Akkor láthatjuk meg, hogy az Isten velünk

 

 

HÚGOMNAK VÍGASZUL

 

December tizenhét. Nevezetes egy nap

Bár ez is csak egy az évi sorozatnak

Édesanyánkért volt nyolc órakor mise

Az, hogy ne legyél ott, nem jöhet semmi se

 

Édesanya nincs más. Felé ez visszhang csak

Bár tudtuk, anyából csak egyet adhatnak

Így, most mise által vele találkozunk

Ez teszi boldoggá talán egész napunk

 

Milyen hosszú idő, míg eljött ez a nap

Mennyi probléma, gond oldódott ezalatt

Mi minden megtörtént, mi megtörténhetett

Mi minden el is múlt, mi elenyészhetett

 

Mégis milyen rövid, ha kell cselekedni

Ha megoldást vár egy aprócska kis semmi

December tizenhét, másra is volt szánva

Egy keresztelőre, épp az onokádra

 

Milyen nagy kísértés! Melyik a fontosabb

Hol kell megjelenni? Melyik a rangosabb

Ezt kell feldolgozni, fontos mind a kettő

Hogy mi az eredmény, benne ez a döntő

 

Ötvenkét hete van a kerek egy évnek

Ebből csak egy jutott nevezett misének

Pont ezen a napon, és abban az órában

Jött a kettő össze az év naptárában

 

Egyszerre két helyen nem lehetünk mégse

Ez az életünknek örökös törvénye

Isten akarata? Vagy talán tévedés

Döntés után jön a nagy kétségbe esés

 

Mert ha most itt vagyok, ott már nem lehetek

Ha ott lettem volna, erre mit felelek

Bele kell nyugodni! Ez a világ sora

Édesanya elment, de jön még onoka

 

Fogadd el magadnak e döntés jóságát

Tarthatod még párszor a keresztvíz tálkát

Édesanyánk lelke fenn a mennyben látja

Milyen szeretettel vágyol onokádra

 

Meg oldja a gondod oda fönn helyetted

Elkönyveli, hogy ezt így helyesen tetted

Ne legyél szomorú! Mosolyod derüljön

Ez az alapja, hogy családod örüljön

 

Anyánknak mosolyát add a családodnak

Ragyogjon mosolyod, mint az éltető nap

Te vagy rendelve a családod napjának

E rangból ne engedj! Ne add senki másnak

 

 

ELZÁNAK VÁLASZ

 

Figyelmem egy papír, magára felhívta

Elibém véve, már is van olvasva

Hihetetlen, mégis be kellett, hogy lássam

Én sem vagyok mindig figyelmes, lám, mással

Röstellném magam, ha alibim nem volna

 

Viszont az nem mentség, és be is van látva

Ezért, ha még lehet, most kérek elnézést

Remélve, hogy ezzel behozom a késést

Otthonába tudod, nem próféta senki

Nekem sem nem lehet, látod azzá lenni

Igaz, hogy ezzel még nincs rendezve minden

Kell valami, ami, főmre hamut hintsen

Azzal védekezek, olvasva „versedet”

 

Édesanyám nálam nem egy elfeledett

Drága emlékére, hidd el, hogy vigyázok

Eszemben, s tettben is, a nyomában járok

Sajnálom a múltat, ami már lepörgött

Azt is, hogy az Isten felőle így döntött

Nyilván, már belátta a teremtő Urunk

Átélt szenvedése, elégnek bizonyult

Magához ezért lett oly hamar hívatva

 

Élelmét reggel már égben fogyasztotta

Lélekben gazdagon ekként távozhatott

Testében betegség nyomot így nem hagyott

 

Hisz mindig hallotta, ha bárki kért, bármit

Elnyerte tette, az ég elismerésit

Tiszta szíve azért, így nyert jutalmazást

Vele van ezen túl minden jó angyal társ

Ezután az égből nézi a tettünket

Nehéz napjainkban segít is bennünket

Ha templomba megyek, ő énekét zengik

Azokat, amiket dúdolgatott mindig

Tudatom, amíg lesz, szellemében élek

 

És viselt dolgáról szól  bennem a lélek

Válaszul arra, hogy felnevelt engemet

Emléke nem hagyja el az én szívemet

Teszem, ami helyes, segítek másokat

… és az „Egek Ura” felírja azokat

Pethő István

 

Jelenleg minden könyv megvásárolható E-könyv-ként.

Érdeklődni

Tel: 36 20 6295511;  36 20 4830126

Skype: petho432

E-mail: 60petho@gmail.com versespetho26@gmail.com versiro43@gmail.com

Oldal: SZIVÁRVÁNY
ÚNIÓS DÍJAKKAL KITÜNTETETT ÍRÁSAIM - © 2008 - 2024 - verseknovellak.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat