HUMOROS TÖRTÉNETEK

2. IJEDŐS KUTYA

Érett már a barack a szomszéd birtokán

Ez ügybe voltam én napszámban a tanyán

De nem csak én voltam, volt náluk még más is

Munkára fogadták Pestről a nagybácsit

 

Ez a nagybácsi egy minden hájjal eltelt

Huncut fortélyokkal, betyársággal megkent

Viccet csinált mindig, akármi adódott

Még barackszüret is kezére játszódott

 

Tudva levő dolog, vannak oly növények

Melyek fogyasztása bő „gáz” termelőek

Ilyen a káposzta, bab, lencse, a tej is

De még a barack is ezekhez tartozik

 

Nincs is ebből semmi, mi kivetendő lenne

Hanem eresztése a huncutság benne

Ez a nagybácsi is ette a barackot

Gyomrában a barack neki sem nyughatott

 

El is eregette annak termelt gázát

Ami óvatosan hagyta el gatyáját

Bőszárú gatyája lobogva hirdette

Hogy a barack gázát ismét elengedte

 

Mivel ez nem ment el teljes észrevétlen

Lehetett érezni szagát a környéken

Ezt érezte meg a házőrző kutya is

Ami valahogyan elhagyta őrhelyit

 

Szabadult a lánctól, szabadon szaladgált

A jó szimatával közeledett hozzánk

Hamar meg is lelte a szagnak forrását

Szimatolni kezdte nagybácsi gatyáját

 

Orra óvatosan gatya széléig ért

Mikor nagybácsinál jelentkezett a szél

Meglazítva testét, rálőtt a kutyára

Ami ijedtében esett a farkára

 

Azt se tudta rögtön mi volt, mi eldurrant

Vonyításba kezdve őrhelyére rohant

Majd, már, az őrhelyén kezdte a jelzését

Hangos ugatással tudatta: Itt a vész

 

Mi meg mit tehettünk, jót nevettünk rajta

Hogy ez a nagybácsi ily nevettetős fajta

Az tetszett leginkább a jelen levőknek

Hogy a kutyát láttuk olyan ijedősnek

 

Ami még sokáig hirdette ijedtét

Hangos ugatással nyugtázva félelmét

Úgy ugatott, mintha kísértetet látna

És ezt feltétlenül tudja meg gazdája

 

3. SZAMÁR ESETE

Gödöllői egyházvezető Apátja

Hivatalos ügyben Pestre ment dolgára

Pálos-rendiekkel intézte dolgait

Amikor meglátta a fent nevezett csacsit

 

Éppen vízért voltak a rezidencián

Már is rá kérdezett: - Nem e nekik adnák

Elgondolta rögtön, mily jól jönne nekik

Megkönnyebbedhetne kolduló útjaik

 

Pálosoknak jól jött e váratlan kérés

Így megoldották a szamár etetését

Mivel volt szamaruk másik vízhordásra

Könnyen lemondtak hát, eme Rend javára

 

Apát úr boldog volt, hogy így gyarapodott

Így, szamárnak munkát, hamar ki is módolt

Örömében már is indult gyalogosan

Vezetve szamarát, a tulajdon joggal

 

Nem akart rá ülni, mint tette volt, Jézus

Mikor a „Nagy várost” vette úti célul

Meg, juhászra bízza annak lovaglását

Mikor hajtja haza este birkanyáját

 

Nem ereszkedik le juhászok szintjére

Főapát volna tán! Nem juhász! Elvégre

Lelki pásztor vagyok, nem birkák őrzője

Nem való nekem a szamár megülése

 

Ekként morfondíroz, és járja az utat

Mígnem elérte a „Rendi” kapujukat

Ott volt ámulat, de úr lett a helyzeten

Jánost a szamárhoz kirendelte menten

 

Ő lett gondozója. Koldulni vele járt

Könnyebben járta így vele már a határt

Kalandos utakat szokott vele járni

Nem győzött megjőve róla beszámolni

 

Csakhogy a szamár is megéhezik olykor

Mivel nem etetik úton, kolduláskor

Ezért János testvér kicsapta legelni

Amiért téma lett e verset leírni

 

Ugyanis a szamár felettébb dolgába

Rá ment legelni a vonat pályájára

Ott legelgette le a sovány kórókat

És sehogy nem akart eltávozni onnan

 

Jött a Hatvani gyors, s meg kellett, hogy álljon

Mert nem fogott semmi a legelő szamáron

Elgázolni azért nem akarták éppen

Bár nagy időt lopott vonatérkezésben

 

Ki kellett rá hívni már a csendőri kart

Mert a csacsi tovább menni csak nem akart

Jobb híján vitték be, a parkba őrizni

Hátha a gazdáját meg tudnák találni

 

Csendőrök keresték a szamár gazdáját

Aki meg fizeti Mávnak majd a kárát

Mert a MÁV ezért is kártérítést akart

És nem volt az, aki vállalta volna azt

 

Addig is legelte a park szép pázsitját

Míg meg oldották a szamár-problémáját

Jánosunk se nem mert, érte menni persze

Talán még meg is lett volna ő büntetve

 

Ráterhelték volna a vonat állását

Ami kitett akkor több mint egy félórát

Nem hiányzott az, hogy meg legyen büntetve

Hát vártak, hogy majd csak lesz valami vele

 

Majd vasárnap jött a főjegyző misére

Ártatlanul meg is lett kérdezve tőle

Őfőméltósága a szamár gazdája

Hogy úgy megtűri ottan a parkjába

 

Főjegyző mondja, hogy nincs meg a gazdája

Pedig kutatunk, hogy meg legyen találva

Őfőméltósága is igen dühös most ránk

Mi vagyunk szamarak, miránk is ezt mondják

 

Majd, mint véletlenül, a lényegre tért rája

Nem e vinnék el a zárdájuk számára

Jót tennének vele, meg lenne hálálva

Fizetne is érte Őfőméltósága

 

Jó helye lenne ott az intézet körbe

Küldjenek valakit, aki elvezesse

Viseljék ott gondját, míg nem jön gazdája

Töltse az idejét intézet hasznára

 

Ha nem jön gazdája, maradjon ott végleg

Jobb lesz annak ott, mint a parknak kertjében

Így került a csacsi vissza a helyére

Az egész intézet boldog örömére

 

Szigetszentmiklós, 2007

4. RÖVID SZABADSÁG

Elment a nejem nyaralni

Kékesre asztmát kúrálni

Három hét a szabadságom

Amíg élhetem világom

 

Azt hittem, hogy szabad leszek

Amit főzök, majd azt eszek

De nem úgy lett, mert az asszony

Rám csörgött, hogy ugraszthasson

 

Egy hét alig telt azóta

Már is jött a régi nóta

Menjek érte mihamarább

Mert nem érzi ott jól magát

 

De ha nem vagyok hajlandó

Akkor az, nekem nem lesz jó

Mert a házból kipenderít

Ahol tud, majd ott keserít

 

Visszaél az ebadtája

Hogy már kész van a nagyháza

Nevemre nem írtatott semmit

Ezzel zsarolhat majd mindig

 

Bánja bánat, mi a vágya

Csak ne a kórházat járja

Merthogy drága az orvosság

Nekem szidja az orvosát

 

Szigetszentmiklós 2008

5. HUNCUT SZÉKELY

Kolon-tó szélében lakott Székely bácsi

Akinek voltak nagy, goromba tréfái

Az ember nem tudta, mikor mi a terve

Mikor mond valót, és mikor lesz átverve

 

Azt mondta egy ilyen alkalom adtával

Kár bevetni földünket kukoricával

Mert az nem terem meg. A munka kár érte

Ad egy holdnyi földet, némi haszon-bérbe

 

E szavát elhittük, mert tapasztaltuk már

Homok volt a földünk, nem termő, jól táplált

De ez a huncutja, így akart rá venni

Vállaljuk el földjét, nyárára művelni

 

Elő volt készítve, szántva, és bevetve

Már csak a kapa kell, mi gaztalanít benne

Hát, kissé tréfára vettük ajánlatát

De csak nem hiába jártatta a száját

 

Mert valóban jelölt ki egy holdnyi földet

Mit kukorica mellé be is vetett tökkel

Azt is hozzá tette huncut mosolyával

Jobb híján jól lakhatunk kukoricával

 

Elvállaltuk. Ekkor, faluba gépeltek

Édesapát hívták géphez törekesnek

Jól jött az is nagyon, mert kellett a kenyér

Hisz nyugdíj az nem volt, s időnkbe belefér

 

Édesapa korán ment a cséplőgéphez

Édesanyám pedig, kapálni ment menten

Ebédfőzéséig irtotta a gyomot

Majd a kész ebéddel a géphöz ballagott

 

Volt, hogy míg kinn kapált, esett rá az eső

De csinálni kellett, mert nem volt rá más idő

Ekkor ez a huncut székely kinn meglátta

És kimenve hozzá, ottan kritizálta

 

Mondván, e kapálás, csak palántázás lehet

Esőben a gaz is újra csak megered

Édesanyám mondta, ha a gazt kivágja

Az biztos kiszárad, ez nem vita tárgya

 

Ott is hagyta menten. Nem is vitatkozott

De Édesapámnak mégis panaszkodott

De végül belátta, kapálás meg érte

Mert a szomszéd bizony nem kapált esőbe

 

Míg a kapált földben kukorica megnőtt

Gaztengerré vált a megkapálatlan föld

Majd, dicséret képen a szép termést látva

Az összes termését mindet nekünk adta

6. KORAI TALÁLKA

Reggel öt óra van. Az éjjel hó esett

Édesanyám most is dolgozott lelkesen

Mivel ügyvédnél volt takarító képen

Sehova nem figyelt igyekezetében

 

Terve volt utána a misére elmenni

Ezért igyekezett mielőbb kész lenni

Harmadik ház volt a zárda csak hozzájuk

Nem is volt kétséges, hogy misére eljut

 

Most is, mint mindenkor énekkel dolgozott

Munkában nála ez feloldozást hozott

Ablaknak párkányát törölgette éppen

E havas hajnalon, Ádventi időben

 

Erre volt alkalmas az Ádventi ének

Ez volt most a tárgya hangos énekének

És tőle telhetőn kedves, lágy hangjával

Fújta az éneket nagy oda adással

 

Harmatozzatok, Égi magasok

Téged vár epedve a halandók lelke

És, a rongyot rázta ki éppen, amidőn

Elérte, hogy: Jöjj el édes üdvözítőnk

 

Erre a kezéből kikapva a rongyot

Főapát úr jőve, képébe mosolygott

Majd mondta a tőle tellő huncutsággal

Ugyi! Azt hiszi, hogy randiz a sátánnal

 

Azt hitte ugyi, hogy sátán az magába

Akinek a port úgy rázza az orrára

Ez váratlanul jött! Nem lehet tagadni

Meghökkenésében alig tudott szólni

 

Mikor rendeződött fejében az eset

Hamar a „merénylő” személyének esett

Mivel ismerős volt nem esett bántólag

De feltette a kérdést a rongy megfogónak

 

Apát úr! Ilyenkor miként kerül ide

Hogy a gyanútlannak megrémül a lelke

Üdvözítőt várok, miként szól az ének

És szemébe nézek egy éjjeli lidércnek

 

Majd humorba torkolt a kis ijedelem

Apát úr közölte, hogy szomszédba megyen

Ide, a szüzekhez megyek csak misézni

Magát is kérem, hogy jöjjön üdvözülni

 

Mert panaszt teszek a férjének tettéért

Amilyen inzultus utamon engem ért

Mivel az volt terve, meg is lett ígérve

Isten szolgájával megmaradt a béke

 Pethő István

 

Jelenleg minden könyv megvásárolható E-könyv-ként.

Érdeklődni  

Tel: 36 20 6295511  36 20 4830126

Skype: petho432

 E-mail: 60petho@gmail.com   versespetho26@gmail.com           versiro43@gmail.com

 

Oldal: Humoros írások
ÚNIÓS DÍJAKKAL KITÜNTETETT ÍRÁSAIM - © 2008 - 2024 - verseknovellak.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat