ÚNIÓS DÍJAKKAL KITÜNTETETT ÍRÁSAIM
Ha gondolod, gyere velem, nézd meg, mit takar életem. Nem csak síma úton jártam, hanem hóban, porban, sárban. Vert az eső, hullott hó rám. Sütött a nap, nem volt ruhám. Talpam égette a homok, de lásd, mégis csak itt vagyok.
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
ARANYDÍJAS TRILÓGIA TARTALMA
„Édesanyám emlékére”
Ez a könyv különös díjhalmozást kapott
Mert a szereplője jövőbe mutatott
Példaként élte az életét mindenkor
Gyermekként, felnőttként példa értéke volt
Testvérként, példakép testvérhez állása
Gyermekként szülőhöz a magatartása
Munka szeretete töltötte el szívét
Templomot járta, és vallásosan is élt
Öt éves korától cselédként dolgozott
Hidegben, melegben egyként pásztorkodott
Egyszerre vigyázott lúdra, és disznóra
Tehénre, pulykára, s volt még házi dolga
Iskolát nem járt, mert apja nem engedte
De szorgalmával a tanulást elérte
Gárdonyi Gézának a könyv adománya
Volt, ami nevelte a tanult írásra
A vakondtúrás volt a palatáblája
Amin kialakult gyönyörű írása
Végül neki kellett tanítóskodnia
Gazda gyerekét, s öccséit tanítnia
Volt kocsi pásztor is, ahol csak éhezett
De gazdája perén a per-nyertes Ő lett
Sokat volt beteges, többször nyomta ágyát
Utolsó-kenetet is már rája adták
Meggyógyulva ismét gondja volt anyjára
Majd a testvéreit vette gondozásba
Így dolgozva akadt élete párjára
Jelenés adta az útirányt számára
A jelenésbeni rózsákban érezte
Hiába nem fog majd elmúlni élete
Bár, tervben, apácai sorsra számított
De családanya lett. Neki e sors jutott
Mit rózsák mutattak, a jelenés láttán
Tizennégy gyereke látta benne anyját
Szegényen éltek a „Rákosi rezsimben”
Mit az „Égi postás” oldott meg a mennyben
Példás feleség lett családanyaként is
Hisz férje hosszasan, betegen vajúdik
Aki végső órán különös ember lett
S mártírként gondozta, ameddig lehetett
Végül is, mint egy szent (így beszéltek róla)
Elvitte férjét az utolsó útjára
Akit, végső útján azon kápolnából
Búcsúztattak, mit ő emelt a zsoldjából
Isten akarata, vagy tán a sors keze
Volt aki, az útját odavezérelte
Valamikor, hajdan, ezelőtt sok éve
Vecsei kápolnát még ő építtette
Közben az útjai máshova vezettek
Nem volt neki fontos, oda kit temetnek
A fontos az volt neki, mutatja a tábla
A temetőnek is legyen kápolnája
Most a sors útján, mi kifürkészhetetlen
A végső útjai idáig vezettek
Az eredményekkel tarkított élete
Az utolsó útját vezérelte ide
Mit ő építtetett kápolna árnyában
Van pihenni része, és lesz feltámadásban
Ezekért íródott meg eme remekmű
Okuljon belőle mind, aki nyíltszívű
Az így leélt élet legyen jó példakép
Tartsa az utókor meg a szép emlékét
Majd a jó hitves még gyerekeit óvva
Élte az életét, mi ki volt neki róva
Mikor gyerekei a nagy „élet” útján
Elindulhattak már, elérte halálát
De még halála is olyanra sikerült
Reggelit készítve jobblétre szenderült
Megsokallta Isten földi szenvedését
Már betegség nélkül kérte el a lelkét
Ezzel tetőződött Isten gondozása
Bízván égbe vitte a pálya-futása
Nyugodjék békében a pora a mélyben
De lelke békésen éljen fenn az égben
Angyalok közt érje a feltámadása
Töltse ki idejét Isten imádása
Mi pedig a földön mondjunk imát érte
Angyalok közt üljön ő is égi-székre
Mivel nem lehetett a földön apáca
Égben legyen Jézus-jegyese, mátkája
Szűzanya oldalán, mint, gyermekét az anyja
Földi életünket óvón igazgassa
Hadd lehessünk mink is, mint Ő, olyan „szentek”
Míg oda nem jutunk, éljünk szeretetben
Ország-fők üdvözlik e remek irományt
Méltatva a főhős élete tartalmát
Különös díjakat e könyv azért kapott
Mert a főszereplő jó utat mutatott
Pethő István
Tel: 36 20 4830126
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 10
Tegnapi: 4
Heti: 36
Havi: 31
Össz.: 25 210
Látogatottság növelés
ÚNIÓS DÍJAKKAL KITÜNTETETT ÍRÁSAIM - © 2008 - 2024 - verseknovellak.hupont.hu