TRILÓGIA ELSŐ KÖTETE

SZENTNEK SZÜLETETT

 

 1. FELTÁMADÁS

Történik ez eset Törtelen, mikor még

Törtel egy egészen kis falucska lévén

Itt éltek Őseim, Fehér László és Pál

Két szerető testvér, a két jó szomszéd pár

 

Pálnál három fiú volt a család dísze

Míg László a három szép lányát nevelte

Ebben az időben mindenki rokon volt

Törtel egy családtól eredt, és származott

 

Mindenki ragadvány, illő nevet viselt

Amit, valamivel jól ki is érdemelt

László bátyám nagyon sokat káromkodott

Amiért Istenes Laci nevet kapott

 

Pál nagyapám pedig, ha kocsmába bement

Semmi mást nem ivott, mindig puncsot rendelt

Ezért nevezték el Őt illőn „puncsosnak”

Érdekessége, hogy még örült is annak

 

Gyerekeiket is ekként titulálták

Az unokák már nem örömmel vállalták

Történik, hogy Pálék a savanyító dézsát

Elvitték Lászlóhoz, a kúthoz, hogy kimossák

 

Mert akkor, még csak az, az egy kút volt ott

Vizet, kinek kellett, mindig onnan hordott

Majd későbbiekben egy pénzesebb valaki

Egy ártézi-kutat kezdett el fúratni 

 

De, most még a dézsát, itt töltötték tele

A káposzta szagát, a víz, hogy kivegye

A dézsa pár napig ott szokott maradni

Most is ottan hagyták, s ellopta valaki

 

Amikor nagyapám, ment a dézsájáér

Meglepődve látja annak üres helyét

Pál úr a dézsáját, testvérén kereste

Aki tiltakozva öccsét elkergette

 

Ebből keletkezett a két testvér haragja

Éveken keresztül, voltak így haragba

Hiába voltak, ők ott tőszomszédok

A két öreg testvér egymáshoz nem szólott

 

De csak az öregek, s nem a fiatalok

Ifjúság nem csinált ilyesmiből gondot

Fiatalok továbbra is összejártak

Nem hagytak befolyást elveszett dézsának

 

Egyszer Anna néni, László felesége

Átmegy Nagyapámhoz, hogy jöjjön sietve

Mert, hogy László testvér, elhalt volt, az éjjel

Mire a pap kiér, hogy öltöztetnék fel

  

Értesítve lett már a pap is a halálról

Aki, már is írta nyugtát a halottról

Abban az időben, ha meg halt valaki

Kisem hűlt egészen, el szokták temetni

 

Így esett, hogy másnap, gyertyás ravatalnál

A sirató-asszonyoknak hada, míg kántál

Toronyban egy süket harangozó kongat

Fekete Tamás pap is, már az úton van

 

Egyszer a gyásznépnek nagy riadalmára

Felült a halott a fakoporsójába

Kereste a párját, Anna nénit kérte

Kérte reggelijét, mert ki van éhezve

 

Nagy riadalom lett, de főzték a levest

Amit az előbbi „halott” jó ízűen evett

Ekkor ért a pap is a tett színhelyére

Út közben a dolgát is mind elintézte

 

Ami abból állott, hogy a ministránsát

Utasította, hogy azt a reverendát

Mit a hír hallatán, útközben levetett

És ezt a ministránsának a vállára tett

 

Hogy vigye azt vissza a parókiára

S szóljon a toronyba, ne húzzák hiába

Amikor leült már a koporsó mellé

A „halottól” a halál részletét kérdezné

 

Felocsúdva látja, hogy aki ott eszik

Még mindig a koporsóban terpeszkedik

Fel se tűnt senkinek, hogy ki kéne segélni

Ha már nem halott, hát nincs helye ott neki

 

A méltatlankodását, ahogy elmondja

Hogy illett volna már, dobozd elhagynia

A sorból hátulról beszól ám valaki

„Hagyják csak ott benne, igen jól áll neki”

 

Azért, az ételét, nyugodtan megette

Nagy komótosan a száját meg törölte

És mint aki, igen jól végezte dolgát

Végül is csak elhagyta a koporsóját

 

Majd a dézsa miatt keltett haragot is

Békével meg oldva, jó testvér lett megint

Az Istenes beszédével is felhagyott

Mint igaz hívő, új életet folytatott

 

Eljárt a párjával ezután templomba

Áldott jó ember lett, mindenki azt mondta

Senkivel nem pörölt, elmondható róla

„Hogy újjá született benn a koporsóba”

 

             2. KERÍTÉS

 

Történt, hogy Nagyapám eljárt a szomszédba

Terka néni volt, ki oda csábítgatta

A falu ezt tudta, még meg is jegyezték

„No, a vén Puncsost, lám elszédítették”

 

Egyszer a fiai, csak úgy eltervezték

Hogy az udvar részüket, elkerítenék

És, hogy nyomatékot adjanak a szónak

Mindjárt neki láttak az ajtófélfának

 

Leásták a két fát, két kapuoszlopnak

Nem volt az, nagy faxni, csak a neve volt az

Az ajtószárny is csak rőzséből volt fonva

Annak rendje módján este be lett csukva

 

A kerítés az még, csak tervekbe volt benne

Így a kapu mintha, még ottan se lenne

Este későn, mikor a „Puncsos” jött haza

Meglepetten látja, hogy ajtó be van csukva

 

Az eszébe se jutott, hogy amikor elment

Se kaput, se kerítést ő nem telepített

Meglepetten viszont, mostan csak azt látja

Mi átfutott a fején, hogy Ő ki van zárva

 

Elkezdett botjával kopogni a félfán

Persze, hogy aludtak, s ezért nem hallották

Igen nagy mérgesen mászott az ajtóra

Hogy majd rendet teremt, végül Ő a gazda

 

Csak, hogy a nyolc szeles gatyája fenn akadt

Ezért az átmászás félúton elakadt

Mivel, túloldalról nem akaszthatta ki

Azért ugyan úgy, vissza kellett mászni

 

Mikor mászott vissza, akkor másik ágba

Akadt meg ugyan úgy, bőszárúgatyája

Ez már vért kívánt, letörte az ágat

Amelyik meg fogta a bő gatyaszárat

 

Majd így szabadulván, a kényszerű fogságból

Ajtót kidöntötte, úgy ajtófélfástól

Végül mikor bement, nagy riadalmat csinált

Ütlegelni kezdte az élete párját

 

Az meg hiába is mondta szegény neki

Ha már be volt zárva, mért nem kerülte ki

Hiszen az oszlopnál, sehol nincs kerítés

Nem lett von kerülő, talán, ha két lépés

 

De az öreg az csak dúlt-fúlt és ütlegelt

Mire fia is már végre felébredett

Elkapta az öregnek hátul a grabancát

S kipenderítette, mint szokták a macskát 

 

Majd közölte vele, ha még egyszer elmegy

A barátnéjához, hogy itthon veszekedjen

Akkor be se jöhet, maradjon ott végleg

Erre meg nyugodott, s lefeküdt békével

 

3. ÁNGYI HALÁLA

 

A kerítés számos következményeként

A fiúk elmentek világba szana-szétt

Egyik Pestre ment, a másik máshova

Mindenkinek meg volt a maga jó dolga

 

Az öreget azután nem is látogatták

Kit, ezek a dolgok kicsit aggasztották

Végül üzent nekik, hogy jöjjenek haza

De nemleges válasz jött tőlük csak vissza

 

Ekkor esett, hogy a László bátyámnál

Anna néni meg halt, elérte halálát

Özvegy, a szomszédba átküldte a lányát

Vigye a halálhírt, s hívja át nagybátyját

 

Az, cipész is lévén, épp cipőt javított

A cipőre éppen egy sarkot kanyarított

Amikor Panna az ajtóján kopogott

Hírének átadásakor is zokogott

 

A hírhozó lánynak válaszként így szólott

Jól van lányom, menj csak, ki szabom e sarkot

Megfenem a bugylit, át „mék” megnyúzni

Ez alatt értendő, hogy levetkőztetni

 

Csak, hogy gyászolónál ez akasztófahumor

Amit megérteni sehogy se nem tudott

Ezért, mikor Pál úr oda átballagott

Bizony, hogy zárt ajtó fogadta Őtet ott

 

Zsémbelődve tért hát ismételten haza

Azon tépelődött, hogy mi a nyavalya

Üthetett ezekbe, amikor ők hívták

Hogy a kaput mégis előtte bezárták

 

A középső fia éppen haza tévedt

Akinek lefesti a szomorú képet

Majd átküldve mondja, aztán megtudakold

Mi okozhatta ezt a nagy változatot

 

Jön vissza a fia, kissé szomorkodva

„Üzenték, nem köll, hogy a hottat mögnyúzza”

Mert, hogy Anna néni a szemébe szent volt

Ne nyúzza meg senki, ne űzzön csúfot ott

 

Majd Nagyapám szépen megkövette Lászlót

Aki mint testvérnek, ismét megbocsátott

De a lábát be már hozzájuk nem tette

Míg végül a sír őtet is csak bevette

 

Három évvel élte túl élete párját

Mikor használhatta régi koporsóját

Nem kellett koporsót sem faragtatniuk

Kipróbáltan ott volt, csak ki kellett nyitniuk

 

A kamrába volt az, szépen letakarva

Tudva, hogy majd egyszer sor kerül még arra

Fekete Tamás úr, végleg elmisézte

Neki volt, mint mondták legszebb temetése

 

4. KŐKÚT

 

Ahogy a birtokot eladták a lányok

Ki-ki, ment útjain, amerre csak látott

Mária kivándorolt Amerikába

Életének végén ott érte halála

 

Juliska férjhez ment, egy özvegyemberhez

Úgy jutott meglepően sok szép gyerekhez

László bátyánknak az Anna nevű lánya

Vénlány maradt, míg élt, nem talált párjára

 

Így, hát átköltözött Puncsos nagybáttyá hoz

Ahol otthonra lelt, mert ott rá szükség volt

Puncsos nagyapámnak volt három nagy fia

Ész dolgában kicsit el voltak maradva

 

A kerítést, sem tudták megeszkábálni

Még a közös kúthoz se ágast csinálni

Mindenki, úgy húzta a vizet belőle

Hogy vödröt kötött rá egy hosszú kötélre

 

Ezzel a kötéllel húzgálták a vizet

Független időtől, meleg volt, vagy hideg

Nyáron, ha meleg volt, a víz kilocsogott

Örültek is neki, hisz hűsítőileg hatott

 

Viszont, ha hideg volt, jöttek a nagy fagyok

A kilocsogott víz, mindig oda fagyott

Sokszor volt kút körül, olyan csúszka pálya

Hogyha nem kellett víz, nem mentek tájára

 

De hát az a vödör, csak kiürült néha

Mese nem volt, hát menni kellett a kútra

Azok a nagy mamlasz fiúk meg elnézték

Hogy Anna nagynénjük menjen télen vízért

 

Ez a szerencsétlen a képződött jégen

Megcsúszott és kútba bele bukott fejjel

Mire észrevették a balesetet benn

Szegény Anna néni már megfulladt régen

 

Így, hát eltemették Annuskát, módosan

S szólt az öreg Puncsos, érthetőn, hangosan

Most pedig a kutat be fogjuk temetni

Nem fog abba eztán, senki bele esni

 

És valóban kezdték a kútkávát szétverni

És minden darabját a vízbe belelökni

De mert a kút mély volt, és a káva kevés

Talicskázni kezdték hát, a gát töltését

 

Így néztek csak nagyot, akik oda jártak

Hogy vízért jöttek és kutat se találtak

Így lett betemetve a falu kőkútja

Törtel lakossága ezt tán nem is tudja

 

          5. ELŐZMÉNYEK

 

Édesapám huszonöt éves legény volt
Amikor az egyik asszony bele karolt
És, hogy ott lehessen mindig közelébe
Úgy intéztette el, hogy tehessen kedvére

 

Összeboronálta egy kedves kis lánnyal
Első unoka testvérével, az anyámmal
Akkor még tizennégy éves volt az anyám
De a házasságot meg nem úszhatta már

 

Rá erőltették az agresszív apámra,
Aki rá se tudott nézni az anyámra
De az érdek érdek, mindegy, hogy az, kit sért
Ha felül az érdek, csak az számít és kész

 

Az érdek az meg volt, mint később kiderült
A házasság is megvolt, a cél sikerült
Most már csak szenvedni kellett, az igába,
Amit a „Jó apám” tett anyám nyakába

 

Ezt az aljasságot tetézte az a tény
Mikor apám anyja, mikor terhes lévén
Jól megnézhette a nagy kerek teltholdat
Nem gondolva, hogy a gyereknek meg árthat

 

Márpedig attól lett holdkóros a fia
Szenvedett tőle az egész família
Már gyerek korában feltűnt mindenkinek
Hogy a hold, ahogy telt, egyre gonoszabb lett

 

Ezt a tulajdonságát vitte magával
Azért komiszkodott mindig családjával
Majd mikor lányai hét, nyolc éves lettek
Nem átallotta az ágyba vinni Őket

 

Ígért nekik ruhát, cipőt és jólétet
Ezért vett is nekik szép piros kendőket
Édesanyám mikor ezeket megtudta
A apámnak ezt a fejére, olvasta

 

Meg is, pecsételte vele az életét
Nem is lelhette már családja békéjét
Ettől kezdve bármi fordult volna jóra
Apánk volt mindig annak elrontója

 

Hiába dolgoztunk testvérek cselédként
Eltékozolt mindent, amihez hozzá fért
Nyomort erőltette az egész házunkra
Ő meg közben vígan dőzsölt a szomszédba

 

Mint később kiderült ott is volt gyereke,
Aki mihelyettünk volt neki mindene,
Amit csak lehetett át lopkodott nekik
Nem számított az, hogy anyánk szíve vérzik

 

Tudom, hogy a törvény ma már bele szólna
Ha ilyen, létezne, ha ily apa volna
Higgye el, aki ezt hallja vagy olvassa
Nem vetemednék én valótlan írásra

 

Nem írtam volna le, ha nem így lett volna
Abban az időben ez a módi járta

Abban az időben máshogy volt sok minden
Ma már az ilyenek, csak fájó emlékek

 

          6. PIROSKENDŐ

 

Karácsony felé, apám így szólt hozzám

„Gyere kicsi lánykám, megnízzük a pallást”

Hozunk kukoricát, morzsolunk keveset

Az anyád hadd főzzön belőle ebédet

 

Olyan mézes-mázossak voltak szavai

Nem szoktam szájából ilyesmit hallani

Meg is lepődtem e váratlan hangsúlyon

Boldogan mentem hát, hiába ne hívjon

 

Ő fogta a zsákot, én a kukoricát

De a zsáknak csak nem nyitotta a száját

Hanem várt és nézett, a kis lábam fázott

Ruhám is csak vékony, kicsi szoknyácska volt

 

Átfutott a hideg minden végtagomon

Míg végre az apám csak megnyilatkozott

Fázol ugye kicsim? Veszek neked ruhát

Meg még cipőcskét is, csak húzd föl a szoknyád

 

Meg hökkentem ezen különös kérésen

Nem is gondoltam, hogy ezen én mit értsek

De csak unszol apám: Ne legyél értetlen

Kapsz egy piros kendőt, ha szót fogadsz nekem

 

Azzal jött is felém, a zsákot eldobva

Adott egy halovány csókot az arcomra

Hangja remegő volt, égetett a szava

Én meg sivalkodtam ösztönre hallgatva

 

Majd hátrálni kezdtem ajtó irányába

Meg risztott apám szeme villogása

Meg ne mond anyádnak, hogy itten mit mondtam

Mert rögtön meg fojtlak! Húzd fő a szoknyádat

 

„No, fő húzod, vagy nem,  mer  neköd  akko rég rossz

És csak jött felém, a szeme villámlott

Ijedten tartottam elébem két kezem

De az erejével nem versenyezhettem

 

Kiáltok anyámnak sivalkodó hangon

Mire a „Jó apám” padlásról ledobott

Szerencsém az volt, hogy a létrára estem

Ami az ütéstől kettőbe tört menten

 

Bár nem voltam nehéz, az nap még nem ettem

De a létra eltört, én a földre estem

Szaladt ki az anyám, látva az esetet

Tőle szokatlanul az apámnak esett

 

Nem szégyelli magát, bántaná ezt a lányt

Isten pofozza fő, s szórta gyalázatát

Nem elég neki a Maribegyesné se

Meg a másik két lány, most még ez is kéne

 

Nem tudja a saját gyerekét szeretni

Csak azt az egyet, hogy megütni, megverni

Gyere be kislányom, hagyd ott az apádat

Szedjen kukoricát ottan fönn magának

 

Elő vette anyám fehér zsebkendőjét

Letörölni könnyem, s a sebemről a vért

És ahogy ránéztem kisírt könnyem felett

Láttam, kendőjénél csak lelke fehérebb

 

Folytatása következik

E-Könyv megrendelhető

Jelenleg minden könyv megvásárolható E-könyv-ként.

Érdeklődni  

Tel: 36 20 6295511  36 20 4830126

Skype: petho432

 E-mail: 60petho@gmail.com   versespetho26@gmail.com           versiro43@gmail.com

 

Oldal: SZENTNEK SZÜLETETT
ÚNIÓS DÍJAKKAL KITÜNTETETT ÍRÁSAIM - © 2008 - 2024 - verseknovellak.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat