MODERN VILÁG könyv

 (ÉLET VISSZÁSSÁGAI)

 

MODERN VILÁG

 

Ahogy a Kádár korszaknak vége lett

Hazánknak nagyjai külföldre kimentek

Ahol megcsodálták, hogy mi minden van ott

És néhány emléket mindenki behozott

 

Mert, modern világ van a határon kívül

Ennek a látása fejekbe bele ül

És mint hiányosság itt bevezettetik

Nem számít, hogy népünk ezekre nem vágyik

 

Mert, mit összehordtak sok-sok milliókat

Elnyomva ez alatt a sok dolgozókat

Kiviszik külföldre elherdálni azt mind

Nem nézve, hogy addig, sok magyar éhezik

 

Túl éltünk már ilyet, ez mondjuk nem újság

A háború után volt itt nyomorúság

De felszámolódott a Kádár korszakban

És most újra itt van, lám a kirakatban

 

Mert a pénzes magyar, kinn külföldön ugye

Összeszed pénzéért olyat, mit nem kéne

És, hogy tetőződjön a vagyon különbség

Olyat is behoznak, amit éppen nem kék

 

Mert ugye nyugaton, amíg kalandoztak

Párizsban az utcán kéregetőt láttak

Épp úgy, mint a ködös London Albinba

A kéregető kéz van feléjük kinyújtva

 

Vagy vegyük tán Nápolyt, hol mezítláb járva

Bambinók járkálnak lírát kunyerálva

Ettől néztünk volna kisebbnek talán ki

Hogy a mi hazánkban nem kéreget senki

 

A világvárosnak az lenne ismérve

Hogy az utca legyen koldussal bélelve

Nos hát ezt elértük! Ország el van adva

Ami még megmaradt az is ki van fosztva

 

Nőnek milliókért olyan építmények

Miből sok kis házat felépíthetnének

De annak van módja építést tervezni

Aki a sok pénzhez könnyen tudott jutni

 

Akik a normális munkájukból élnek

Azoknak nem épül semmi a telkében

Akiknek pénzük van midjárt, messze látnak

Hátat fordítanak e szép kis hazának

 

Ezt is nevezem én hazaárulásnak

Külföldön nyaralva, hazát nem is látnak

Itthon is lehetne forintot költeni

Meglehetne sok szép tájunk tekinteni

 

Igen sok helye van e kis országunknak

Hol a milliomosok még meg se fordultak

Ott tartunk, ahol a régi Magyarország

Grófjai, urai vagyonuk kihordták

 

Most, hogy ne szégyelljük világ előtt magunk

A nyomorultakat utcára kirakjuk

Ez mostan a modern kirakat minálunk

Így a külföld előtt nempironkodhatunk

 

Így látszana meg csak, hogy az élre törtünk

Ettől világváros a mi Budapestünk

Mért nem, elégszünk meg oly dicséretes tettel

Amit a sportolók bajnokságon nyernek

 

Hiszen a térképen alig látszik hazánk

Mégis a sok érmet mindig haza hozzák

Nem kell pironkodnunk, jó ez a kis ország

Koldusok nélkül is mutathat szép orcát

 

Hagyjuk a Párizsi aszfalt kloszárokat

Londonban a perselyt, csörgető bakákat

Nápolyba se menjünk mezítlábast nézni

Van itthon is sok, mit el kéne intézni

 

Tűnnénk ki eztán is, olyan nagy látvánnyal

Hogy az utcák sarka nem csak koldust láttat

Aluljáróinkban ne legyenek alvók

Akik elrettentik a sok arra járót

 

Inkább pironkodjunk, azért mert most ez van

Azon iparkodjunk, derüljön ránk szép nap

A szomorú látvány emléknek se legyen

Az éhes honfinak legyen, amit egyen

 

Akinek nincs háza azon is, segítsünk

A dolgos kezekbe jó szerszámot tegyünk

Magyar az dolgozik, adjunk neki munkát

És ha már dolgozik, lássa is a hasznát

 

A millióinkat ne vigyük külföldre

Hanem itthon legyen jó dolgokra költve

Van helye még bőven, bárhol használható

A kicsi országunk úgy lesz nagyítható

 Pethő István

 

HÁROMSZÁZ HALOTT

 

Változik az ország, változik a rendszer

Egy, mi nem változik benne, csak az ember

Az embernek vannak különös bajai

Amiből adódnak olykor a gondjai

 

Kénytelen is akkor orvosolni őket

Ha meg akar élni még egy néhány évet

Szalad az orvoshoz, megy a patikába

Veszi a sok gyógyszert. Többnyire hiába

 

Persze, csak ha van rá megfelelő tőke

Mert annak az árát is Gyurcsány jól felvitte

Fizetünk orvosnál, és a gyógyszertárban

Hiába fizettünk, míg volt, a munkánkban

 

Évtizedek múltak, ameddig fizettünk

Hogy biztosított legyen majd az öregségünk

Erre jön Gyurcsány, kit én is méltányoltam

De ennyi gaztettre még én se gondoltam

 

Hivatkoznak falból! Gazdasági helyzet

Közben sok-forintot maguknak emeltek

Mondják, jobban élünk! Kérdem én, hogy miért

Mert a mi zsebünkbe, nem raktak csak fillért

 

Épül százmilliós kégli a „nagyoknak”

Mert oda visz útja minden kis forintnak

Eltesznek mindent, mi jövedéki forrás

A beteg meg, meg hal. Számára nincsen más

 

Mink, az öregek, kik előre fizettünk

Fizessünk még egyszer, ha megöregedtünk

Addig, amíg élünk fizessünk, fizessünk

Majd az országházban döntenek helyettünk

 

Addig emelik a nyugdíj korhatárát

Amíg a nyugdíjat nem vehetjük már át

Nincs támogatása már a kórháznak se

Noha az orvosok zsebe is már tömve

 

Azok se tudják már mi az a tarifa

Csak, ha a zsebükbe százezer van rakva

Többmilliós kocsi áll mind garázsába

De a beteg mégis megy a hullaházba

 

Ezt támogatja az imádott Gyurcsány is

Mert, hogy részesedik ebből, az kilátszik

Fizessünk, a hulla ne szaporodhasson

Hogy a statisztika ne csak föl mutasson

 

 

SZEMKLINIKÁN

 

Nejem egészsége elégé kritikus

Sokféle baja van. Ami már publikus

Egyszer vérnyomása fel ugrott a csúcsra

Szemfenéken az ért, széjjelpattintotta

 

Szemész megígérte, lézerrel megvarrja

Időre legyünk ott! Ne is álljunk sorba

Folyosóra ki van téve a tarifa

Ami négyezerre van megállapítva

 

Magam is megnéztem, mert, hogy én vittem be

Meg lepett utána az orvos közlése

Mert az orvos már is tartotta a markát

Számla nélkül kérte ezresek halmazát

 

Úgy volt hajlandó csak tenni vizsgálatot

Ha rögtön zsebébe „HARMINC EZRET” rakok

Meghökkenve néztem a folyosón végig

Kik nem fizettek, ott ültek „HÓNAPOKIG”

 

Orvos ígért rögtön a pénzért gyógyulást

De egy szemre kérte csak ezt a „pénz-adást”

Hónap elteltével, ismét behívatás

Mikor ismételten jött a „marok-tartás”

 

Majd jött ismételten az előző szem újra

Amit követett a második is sorba

Hatszor harmincezer! Hát ez már tönkretett

Nejem látni akart, ezért hát fizetett

 

Mondta az orvos, hogy csak idő kérdése

Mind két szemével fog látni majd egyszerre

Látása nem javult. Rá is lett kérdezve

Miért nincs javulás? Hisz a pénzt eltette

 

Nem vagyok én Isten! –Válasz ez volt erre

De ha ez nem tetszik, üljön sor végére

Volt kis párbeszéd a fizetett összegről

Mert, hogy gyógyulásért állapodtak erről

 

Erre volt ám még csak a válasz „doktori”

Salamon bölcsesség nem tudná fokozni

Be lett vetve minden, ami latin tudás

De kimaradt mégis a szem-meggyógyulás

 

Mit tehetett nejem? Mert nem győzte szóval

Sírva vittem haza, szeme gyógyítatlan

Azóta se nem lát nejem a szemével

De megfogyatkoztunk „kettőszázezerrel”

 

 

MENTELMI JOGRÓL

 

Honatyáink között több van, ki néppárti

Ezért érdemes volt rájuk voksot adni

De vannak olyanok, kik visszaélnek vele

Ők az országunknak súlyos betegsége

 

Ezek lopnak, csalnak! Úton stréberkednek

Ittasan vezetnek! S még ők fenyegetnek

Még a rend őreit is elkormányozzák

Hogy a gaztettüket ők is takargassák

 

Nem elég nekik a jogtalan fizetés

Ami irreális! És még nem is kevés

Kiharcolnak rá még más fizetéseket

Mit a nép fiai keményen sínylenek

 

Parlamentbe nem jár! Üresek a székek

De kocsival járják inkább a vidéket

Megkérve ezért is bőven a benzinpénzt

Mit a modern kocsi messze fel nem emészt

 

De, még ha legalább a dolgát elvégezné

Mondhatná nyíltszívvel ideje a népé

Ám, munkaidőben vidéken csak lógott

Népen nem segít, mert lélekben se nincs ott

 

Szabálytalankodik! Sumákolja tettét

De fennen hirdeti mentelmi jog elvét

Van, aki él vele! De többség visszaél

Ezért a mentelmi jogra nincsen szükség

 

Mi pénzt ebbe ölnek, fordítsák hasznosra

Van bőven, ami a pénzre rá szorulna

Kórházak rongyosak, színházak kopottak

Utca sarkainál koldusok tolongnak

 

Mégis azt papolják jó nálunk az élet

Mert ők milliókból tényleg könnyen élnek

De a nyugdíjasok már csak vegetálnak

Ifjú munkaerők munka nélkül állnak

 

Árakat felverik külföld nyomására

Minimál bért adnak, amíg ők dúskálnak

Országot eladták, hogy nagyobb legyen hasznuk

Miközben kis embert építni nem látunk

 

Hivatkoznak fennen szülői jussukra

De ők hol szerezték, senki nem kutatta

Ők se nem kapáltak azért sehol földet

Maximum hajtották robotra a népet

 

Ezért ezt a jogot nehasználja senki

Nélküle is lehet becsületben élni

Van oly honatya, ki lemondott már róla

Becsülete mégse csúszott ki alóla

 

 

BETEG ÉS AZ ORVOS

 

Orvosok között is van olyan, ki rendes

Híven tartja magát vállalt esküjéhez

Amit csak meg tehet, meg tesz a betegér

Ami bizony olykor nem is olyan kevés

 

Írásom arról szól, amit már átéltem

Nem volt példa nélkül a meglepetésem

Mert a nejemet én, hordom az orvoshoz

Mentőt megfizetni úgyse volna módom

 

Meg, volna mondandóm, a beteg szállításról

Miről tanúskodni fog még az írásom

Most azt írom le, hogy beteg volt a nejem

Orvoshoz vittem, hol kellőn befizetett

 

Az orvos felírta azt a külön gyógyszert

Amit beszüntettek már „több mint öt évvel”

Nem gyártják öt éve! -Mondta a patikus

Akkor mért írják föl? Ez mitől logikus

 

Megtudtam én ezt is, hamarosan eztán

Mert a vizitdíjra ismét váltunk bárcát

Igaz, hogy azzal már idő után voltunk

Így, 300 helyett, kerek ezrest adtunk

 

Ezért van, hogy még az orvos is betegít

A betegen pedig, ilyennel nem segít

Hol panaszkodhatunk? Ilyet ki hallgat meg

Hisz a „honatyától” jön ilyen rendelet

 

Az orvos meg azzal, hogy receptet megírja

Messze nem törődik betegét, hogy sújtja

Ezért látom én, hogy orvost nem érdekli

Páciense, hogyha pénzt nem adna neki

 

Ha a vizit-díjat nem teszi zsebébe

Mért fizetteti meg többször? Miértelme

Talán így akarja betegét oktatni

Ne akarjon „csórón” orvoshoz szaladni

 

 

TELEFON! DOKTOR

 

Nem hinném, ha bárki mondaná ezt nekem

Mert az orvosokat így még nem ismertem

Igaz, hogy keveset voltam eddig beteg

De a hallottaktól ez mégse mentett meg

 

Tanúja voltam egy telefonhívásnak

Amit egészében az orvosnak szántak

Én csak véletlenül voltam fültanúja

Amikor az orvost ismerőse hívta

 

Csörgött a telefon. Bele szólt egy basszus

Gyere el! Várunk ott! Majd ott megvitatjuk

Az orvos válasza volt, ami meglepett

Mert az orvos akkor, éppenséggel rendelt

 

Kérte, négy órakor hívja majd beteghez

Mert a rendelésből már, csak úgy mehet el

Itt teszem hozzá, hogy nem volt sok idő már

Ezért kíváncsian megvártam az órát

 

És az orvost, amint meg volt az, beszélve

Négy óra öt perckor láttam elmenőbe

Kérdem ezek után, sokaknak nevében

Négy óra rendelés mért nincs meg egészben

 

Ugyan is ritkaság, ha kettőkor nyitnak

Ugyan ritkaság, ha hatkor még ott vannak

Csak a nővér van ott a teljes időben

Az orvos időzik „az ál-betegével”

 

Mért van menetrenden, hogy nem találni orvost

Az nem lehet igaz, hogy mindig házhoz hívott

Csak ha más dolga nincs, ami oly ritkaság

Akkor van a helyén, de akkor se hív mindjár

 

Akkor is meditál, gyakorta órákat

Mire végre mégis jöhet a vizsgálat

Az ember, ha csak, mint kísérőként van ott

Ott fertőződik meg! Mit ott helyben kapott

 

Biztos vagyok benne, ez nem általános

De az, hogy gyakori, bárkinél világos

Senki nem mer szólni, mert félnek előre

Hogy injekciója meg lesz majd mérgezve

 

 

MENTŐKRŐL

 

Nem egyszer utaztam mentővel, beteggel

Különös dolog volt, amit észrevettem

Míg orvoshoz mentünk, nagy kerülőt tettünk

De visszafelé már rövid úton jöttünk

 

Volt némi párbeszéd erről az esetről

Amiből kiderült, tudtak a betegről

Előző fuvarok szegényesek voltak

Mentősök zsebébe kis „csúszópénzt” raktak

 

Nem volt inspirálva a mentők osztagja

Hogy a beteget az orvosa láthassa

Ezért ráérősen, „pénze-nincs-szenvedjen”

Kerülő utakon mentek a beteggel

 Pethő István

 

ELÉG VOLT

 

Zsoldosai vagyunk a politikának

Mintha ellensége lennénk a hazának

Ezt kívánja tőlünk a párt-politikánk

Külföldnek baj volna, ha meg nem hajolnánk

 

Ne legyünk zsoldosok! Ez a felhívásunk

Akiknek hazafi az elhivatásunk

Látni kell hova vitt a Párt politika

Aminek javulást kéne mutatnia

 

Mert csak ígéret volt. De megvalósulás nincs

Pici alamizsna, mit pártunk népnek hint

Párt megszemélyesítők nem országot néznek

Hanem saját zsebre mindent elintéznek

 

Saját érdekei fontosabb többségnek

Elhalványodik ott a hazai érdek

Mert erkölcstelenül szórják az állam pénzt

Nem túl sokat téve a választó-népért

 

Amíg Állam pénzből egymást támogatják

Kényükre-kedvükre ürítik a kasszát

Hivatkoznak a jól bevált szólamukra

A törvény engedi! Meg van már szavazva

 

Persze, hogy az meg van! Maguknak szavazták

Kiváltságosaknak ennyi mindenkor jár

Sebtében emeltek miniszter-fizetést

A választóik meg kapnak minimálbért

 

Több évtized munka nem elég megélni

Hagyják a nyugdíjast kispénzen tengődni

Szép jövőt ígértek. Maguknak meg is van

De a nyugdíjas már éhen meg is halhat

 

Külföld! Az példakép! Azt kell, hogy majmoljuk

Nem számít. Hogy itthon nyomorral birkózunk

Nagyjaink meg vannak. Van bőven keretük

Nép zsebéből telhet. Azért van mindenük

 

Mi meg csak sínylődünk. Épp, hogy vegetálunk

Fizetendő csekktől nincs hova elbújnunk

Mégis köteleznek, hogy zsoldosok legyünk

Kiváltságosoknak a kedvére tegyünk

 

Értelmiségiek! Munkások! Parasztok!

Jó szándékú szervek! Ilyenkor hol vagytok

Elő állva fogjunk össze a hazáért

A zsoldos-tartóknak mondjuk, hogy: „Végetért”

 

 

TÖKFILKÓ

 

Visszatekintve a rendszerváltásunkra

És az azt követő választásainkra

Valamennyi pártnak akadtak hívei

Mert ígéreteknek jól bedőlt mindenki

 

Választópolgárok gyanútlanul hittek

Amit beígértek, a szép jövő-képnek

De csak harcok lettek a pártjaik között

Vezetőik közé gyűlölet költözött

 

Párt hatalmi harcok jól kiéleződtek

Az ígéreteik mind a semmibe vesztek

Adódó hibákat a másikra fogták

Emiatt egymásra foguk vicsorgatták

 

Végül megtanultuk, mink a választó-nép

Becsapottak vagyunk. Hirdessék bármi képp

Hatalommal itt is, ott is visszaéltek

Szembekötő sálat adtak csak a népnek

 

Országot eladták. Zsebüket megtömték

A választó-népet ezzel tönkre tették

Ország-szakadásig vitték már a dolgot

Mely a családoknak okoz csak nagy gondot

 

Aki nép-párti volt, kimarták a sorból

Fondorlatos csellel űzték el maguktól

Akik benn maradtak korruptakká váltak

Hitelük vesztetten most is dirigálnak

 

Erkölcsiségükben fedezet nélkülik

Méltatlanok, hogy az országot vezetik

Kezükre dolgozik az „ál-karhatalom”

Hiába számolnak újra szavazatot

 

Hiába tüntetés, aláírásgyűjtés

Kórokozó marad. Távoztatni kevés

Biztonsági kordon védi éjjel nappal

Hiába megy a nép ellene haraggal

 

Mi, kik választottunk, rossz levet szürcsölünk

Magas árak mellett, mélyen nélkülözünk

Mivel a rendszernek könnyen behódolunk

Így ébresztettek rá, hogy „tökfilkók” vagyunk

Pethő István 

 

Jelenleg minden könyv megvásárolható E-könyv-ként.

Érdeklődni  

Tel: 36 20 6295511 ;  36 20 4830126 

Skype: petho432

 E-mail: 60petho@gmail.com   versespetho26@gmail.com           versiro43@gmail.com

 

Oldal: MODERN VILÁG
ÚNIÓS DÍJAKKAL KITÜNTETETT ÍRÁSAIM - © 2008 - 2024 - verseknovellak.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat