VALLÁSOS GONDOLATOK

 

2. LÁBMOSÁS

 

Mikor Jézus még a földön járt közöttünk

Példamutatással járt mindig előttünk

Tanítványaival ebédelni mentek

Hol poros lábukat megmosta mindüknek

 

Példaként javallta, tegyék ezt egymással

Mivel ő a mester, s ezt tenni nem átall

Ha ő ezt „mesteri mivolttal” megteszi

Akkor ezt egymással bárki megteheti

 

Ezen tanítások épp akkor hangzottak

Mikor a rádióm éppen bekapcsoltam

Fura mód megfogott e Jézusi jellem

Hiszen ebből én is magamra ismertem

 

Erről a szózatról bár hallottam máskor

De nem törődve vele, járt az eszem máshol

Mégis, ezekre nem gondolva tettem

Egyik munkatársam fürödni elvittem

 

Keményen dolgozott. Egész nap meg nem állt

Keverte a betont. Vette annak porát

Fröcsögött rá is a kevert beton leve

De ő csak dolgozott. Nem törődött vele

 

Munka végeztével a tóra kimentünk

Annak rendje-módján lubickolni kezdtünk

Majd, mint kinek éppen az lenne a dolga

Lemostam a hátát, viszonzást nem várva

 

Mert az én hátamat ing fedte egész nap

Nem porosodhatott. Noha, azért izzadt

Az izzadságot a víz úgy is leviszi

Mosogatni se kell, a víz azt megteszi

 

Igaz, hogy köszönte ezt az anya nyelvén

Úgy értelmeztem, hisz nem értek a nyelvén

Mint egy köszönömöt fogadtam a szavát

És folytatódott tovább vízben a pancsolás

 

Nem éreztem magam ettől én nagyobbnak

De nekem esett jól, hogy viszonozhattam

Azt a magatartást, mit egész nap mutatott

Hogy kemény munkával, anyaggal ellátott

 

Főnöktől megkapja kialkudott bérét

De ami tőlem telt, felőlem ez ráfért

Nem is gondoltam én semmi utóhangra

De hát a „rádió”! Ezt így leíratta

 

3. ÉGI BÜNTETÉS

 

Volt egyszer egy család. Gazdagon nem éltek

De gyerekek száma már sokadikig ért el

A nagyja már eljárt kenyeret keresni

Szülőket is tudták azzal segíteni

 

A sok gyerek között volt ki nem keresett

De hárult rájuk is tetemes kereset

Igény növekedett, az árak mentek föl

Gyereknek is ezt-azt mindig csak venni köll

 

Jól kereső testvér meg lett arra kérve

Legyen, - hisz módja van- testvér segítségre

Erre felelte a jól kereső testvér

Azt, hogy ő segítsen, köszöni, de nem kér

 

Szülője, számára, ne szüljön gyereket

Majd ha addig elér, kerít rá keretet

Az apja gyerekről vele ne gondoljon

Majd lesz sajátja, és arra fordít gondot

 

Az élet ment tovább. Meg is házasodott

Gyereke született. Az asszony is hozott

Családja kor szerint szépen cseperedett

Gazdagságában is testvérein túl tett

 

Mivel ment szekere, nem vacillált sokat

El is feledte a testvéri kapcsokat

Hajdanában bizony segítettek rajta

De elfelejtette már! Bár vissza nem adta

 

Testvérei is mind családosok lettek

Otthon gyerekeket mindenütt neveltek

Míg, egyig számolhat csak a gazdag testvér

Mintha apa nélkül többre nem is telnék

 

De jött az ítélet! A végzet hatalma

Bár az egy gyereknek minden meg lett adva

Mégis a jómódnak következményeként

El kellett temetni egyetlen gyermekét

 

Mert ma a gazdagság kocsi nélkül mit ér

Ellátta az apa kocsival gyermekét

Az, mert nem nőtt még az érettség csúcsára

Felmászott kocsival a villanypóznára

 

Ott lelte halálát. A kocsi is roncs lett

Ezzel a karrier ide is pontot tett

Apja gyerekeit nem nézte családnak

Így az ég elvette, mit nevelt magának

 

4. NEPACKÁZZ AZ ÚRRAL

 

Ismertem egy embert. Jó szülők nevelték

Istentiszteletre templomba elvitték

Ami nevelésben egyházra tartozott

Neveltetésében ő, mindent megkapott

 

Az élet fintora mégis addig vitte

Hogy a templompadot végül elkerülte

Isten-szolgájával nem tudott kijönni

Gyermekét nem vitte azért keresztelni

 

A jóakarói intették e végett

Pogány lesz gyereke, ha nem ismer Istent

Keresztelő nélkül mégis föl ne nőjön

Minden jó hívőnek legalább annyi köll

 

Erre az emberünk azt felelte rája

Hullajtson az Isten esővizet rá, ha

Keresztelőt akar. Én kitartom neki

Akkor a kedvére megkeresztelheti

 

Ejnye, ejnye! –Mondták. Ezt gondolni se szabad

Az Úristen ezért még büntetést is adhat

Merészen vállalta, intésre tett szavát

De hamar megtudta, hogy gyereke nem lát

 

Nem volt mit tenni már. Így kellett nevelni

Mert CANOSSA járást röstellt volna tenni

Szó se nem érheti, mivel jó apa volt

Ami tellett tőle, a kis vak megkapott

 

Pedig a megbánás kellett vón, igen csak

Mert a gyerek nagy lett, s férjhez ment azonnal

Megkapta az égnek még azt a kegyét is

Talált jó férjet, kit látása nem rémít

 

Szerették is egymást, annak rendjén, módján

Anyasága elé nézett már a vak lány

Hozzátartozói megteltek reménnyel

A sok fáradozás hasztalan nem vész el

 

De az égieknek nem volt még ez elég

Megbánást nem látva, ahogy volt elvevék

Éppen az úton volt, az eső szemerkélt

Amikor egyszer csak, a sarkon elalélt

 

Történetnek vége volna ez esettel

Csupán a tanulság lett így több most egyel

Aki fölöttünk van, annak jár valami

Ha csak rajtunk múlik, illik azt megadni

 

 

5. FELADAT

 

Furcsa fintort vág az élet, amikor a nevem hallja

Hiszen többször is voltam már ez életemben meghallva

Háromszor húztak ki vízből, új lelket lehelve belém

Majd még háromszor a kaszás suhint kaszájával felém

 

Aztán volt oly balesetem, mitől csak az ég mentett meg

Ezeknek bekövetkeztét még csak el sem képzelhettem

Karamboloztam kocsival. Kocsimból totál egy roncs lett

De rajtam nem látható belőle még karcolás sem

 

Estem be úgy vonat alá, kerék levágta kabátom

De rajtam a sínrozsdának nyománál egyebét nem látom

Estem le egy magas fáról, mikor letörött az ága

De bele pottyantam egy tüskés sóska cserje bokorjába

 

Amikor ki kecmeregtem, megkarmoltak bár a tüskék

De mi volt az ahhoz képest, ha éltem nyomorékul élném

Ám, végül csak megmaradtam. Nem kellettem a halálnak

Mert az ember így jár, ha rá az égbeliek vigyáznak

 

Terve volt az égieknek. Feladat volt kiróva rám

Nem halhattam meg ameddig el nem végzem földi munkám

Visszanézve életemre, nem voltam valami nagy fej

De hát, arany díjat kapni, valakinek, mégis csak kell

 

Életem furcsa fintora, nem akartam író lenni

De az írás, mint egy árnyék, mindenütt kezdett követni

Éjjel, mikor felébredtem, ültem írógépem elé

És a rímek, mint kaszált rend sorakoztak egymás mellé

 

A sok rímből könyv született. Olvashatja bárki hittel

Édesanyám életéből íródott szerető szívvel

Életét amint intézte, sok akadályt véve benne

Ment előre töretlenül, Isteni hit segítette

 

Ezt látom én oly fontosnak, hogy a vers-könyv megíródjon

Édesanyám viselt dolga emlék nélkül el ne múljon

Miközben Istent imádta, segített a bajlódókon

Ezt kellett papírra vetnem: Ezen kellett munkálkodnom

 

Így kellett meg jutalmazni Édesanyámat tettéért

Bizonyítva, hogy élete sok más embernél többet ért

Így kellett koszorút tenni sokat szenvedett fejére

Ez legyen méltó köszönet, mivel megdolgozott érte

 

Ezüst, s arany koszorú van. Már csak GLÓRIA hiányzik

Ha majd azt is megszavazzák, életgyertyám is kialszik

Ezt várja talán éntőlem Édesanyám fenn a mennyben

Talán azért tartott eddig Jehova is meg életben

Pethő István

 

Jelenleg minden könyv megvásárolható E-könyv-ként.

Érdeklődni  

Tel: 36 20 6295511 ;  36 20 4830126

Skype: petho432

 E-mail: 60petho@gmail.com   versespetho26@gmail.com           versiro43@gmail.com

 

 

Oldal: Vallásos írások
ÚNIÓS DÍJAKKAL KITÜNTETETT ÍRÁSAIM - © 2008 - 2024 - verseknovellak.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat