TRILÓGIA MÁSODIK KÖTETE

SZÜRKE MENNYORSZÁG

 

 

01 CSAPÁSOK ÖZÖNE

 

Teltek, múltak napok, hetek, és hónapok

A kis lányom is már szépen gyarapodott

Édesapácskának más gondjai voltak

Így a tanyájában ritka vendég volt csak

 

Ritkán tudtam vele kicsit beszélgetni

De ha kijött végre nem tudtunk beellni

Ekkor költöztek el Gödöllő városba

Így kevés ideje maradt a lányára

 

Én meg vártam őtet, türelmes hűséggel

Nem tellett a napom a semmit tevéssel

Házkörüli munka mind el volt végezve

Életemen látszott jól el van rendezve

 

A Mátyás öcsémmel szépen gyarapodtunk

Volt szép veteményünk, és szép állat farmunk

Volt harminchét birkánk, lovunk, tyúkunk, disznónk

Ültettünk fákat is, legyen tűzre valónk

 

Apám juhászkodott, az volt csak munkája

De ez se volt neki jó, mindig járt a szája

Hogy mennyire beteg! Folyton panaszkodott

Betegségre okot a pásztorkodás adott

 

Mátyás mondta neki, lustaság az ok ott

Mert ő is beteg volt, mikor pásztorkodott

Most, hogy dolgozgat, semmi baja nincsen

Sőt! Nagyon is jól van, hogy rendben van minden

 

De csak észrevettük, hogy a birka férges

Lekezeltük őket, kékkőetetéssel

Mondtuk az apámnak, őket ne itassa

Ha eljön ideje, meg lesznek itatva

 

Gyapjú árából vett Matyi több hold földet

Azon gazdálkodtunk, azt kapáltuk éppen

Kimentünk kapálni, a föld túl végére

Mikor halljuk, hogy nyikorog a kútgémje

 

Futottunk már is be, ahogyan csak tudtunk

De itatás ellen tenni nem volt módunk

Három nap nem telt el, minden birka oda

Még a szép disznók is elpusztultak sorba

 

Egyedül a ló, és a baromfi maradt

Láttuk, apámnak keble, ettől dagadt

Mámika néninek boldogan regélte

No! A zúristen űket jól mögverte

 

Mer, aki a töttét ellenem cselekszi

A zisten szándéka, annak így kő járni

Mer itten mindön, csak is őt illeti

Ellene a házná nem is töhet sönki

 

Mer a feje után mönt ez a két gyerök

Engöm nem kérdöztek, pedig enyim mindön

Hiába korholta érte Mámika is

Inkább örűne, hogy gyeröke igyekszik

 

Ő csak replikázott, a magáét mondta

Jelezte, hogy így jár a többi jószágja

Erre mondtam én is elkeseredésem

Itt hagyjuk a tanyát, éljenek békésen

 

Matyi is a lovát elviszi magával

Ami földet vett már, azon megélünk majd

Nekem itten már csak a tyúkok maradtak

Mámikának adom. Gondozza. Majd tojnak

 

Nyár folyamán lisztet kerestem eleget

A kislánynak elég. Lesz, mit abból ehet

De ne engedje, hogy apám bele szóljon

Háztartást vezesse, nehogy éhen haljon

 

Ha majd lesz, ahova elvihetem innen

Eljövök majd érte, s nem lesz itt semmim se

Addig, gazdálkodjon kedvére az apám

Bebizonyítottuk, minden megterem már

 

Míg nem mi termeltünk, nem volt semmije se

Most meg minden meg van, de nem jó nekije

Hát, csinálja tovább, ahogyan akarja

Nem lesz az útjába, ki tervét zavarja

 

A föld az terem, csak meg kell jól művelni

Kis munkával sokat meglehet termelni

Más lett volna itt is, ha én is engedek

És, mint nővéreim, én is mellé fekszek

 

De mert nem tettem meg, nem jó neki semmi

Azért akart mindig mindent elpusztítni

Csak akkor nem lenne itten Mámika se

Mert akkor lenne, kin a kedvét kitöltse

 

Erre az apám is felfigyelt álmából

És már is kiabált: Ki ne mond a titkom

Mondtam: Édesanyám biztos tudta azt, hogy

Milyen szálak fűzik mind a két lányához

 

Hát elmegyek innen ne legyek útjába

Ne sóvárogjon itt most is a lányára

Azt kérem csak még, a lányomra vigyázzon

Ne legyen hiánya semmi a világon

 

Az apja küld neki költőpénzt eleget

Abból még maguk is szépen megélhetnek

Én meg, majd ha tudok, haza látogatok

Kenyeret keresni most már máshol fogok

 

KISBUGAC VÉGE

 

Édesapácskának elment a lakója

Nagybugacban bérelt földet árendába

Jöttek helyette olyan új lakóék

Akikkel már hamar jöttek is a balhék

 

Édesapáék is Gödöllőn laktak már

Ezért nem is volt gyakori, hogy kijárt

Néha kérte tőlem, nézzem meg Bugacot

És levélben írjam meg, amit láttam ott

 

Én is ritkán mentem ki már a tanyára

Mivel nem jó szívvel néztem lakójára

Nem méltányoltam, hogy ledíbolva minden

És semmi hasznosat nem tesznek a kertben

 

Volt az új lakónak néhány girhes lova

Azzal kupeckodott, de nem vitte sokra

Ezen felül mindent betörtek, szétzúztak

Még a méhesben is mézért kutakodtak

 

Ez se nem volt elég, feltörték a szobát

Ezzel keserítve végképp el a gazdát

Érthető, hogy nem volt kedvére kijönni

Ezért kért engem, hogy közvetítsek neki

 

Minap így átmentem, bár az eső esett

Az újasszony éppen kenyeret kelesztett

Annak fűtötte be éppen a kemencét

És tetőbe dugta piszkafája végét

 

A tető nádból volt, a piszkafa lángolt

A nedves náddal ott, égő lángot oltott

Rögtön rá is szóltam: - Mit csinál jóasszony

Meggyúlik a tető! Ördöggel ne játsszon

 

Mért nem vízbe mártja az égő fa végét

Még leégeti a kisháznak tetőjét

Hiszen mostan esik! - Volt a válasza rá

De ördög nem alszik! Hogyha ezt nem tudná

 

Na és? Ha leégne a nádtető végre

Cserepezve lenne! A gazda ígérte

Úgy is teli van a gazda zsebe pénzzel

Mondom, hogy azért csak nejátszon a tűzzel

 

Sok talajvíz volt a sok-sok eső miatt

Úton, és útfélen mindenütt víz akadt

Nem voltak a tócsák, bokáig, ha érők

De kerülgethették az épp arra térők

 

A nap az sütötte melegen, rendesen

Volt lehetősége, hogy meleg lehessen

Kislányom meg mindig, amikor tehette

Kiszökve a házból, magát megfürdette

 

Ezért kapott egy kis bélhurutot érte

Amiért orvoshoz kellett menni véle

Alighogy megjöttünk Mámikával vele

Jött át Pethő bácsi, s nagyon le volt törve

 

Mikor észrevette meglepetésemet

Kellő üdvözléssel mondta a részletet

Imigyen kérdezte: No, Drága bogárkám

Most mit gondol rólam? Rólam, aki itt áll

 

Meghökkenve kérdem: - Mit is gondolhatnék

Ilyen öltözetben nálunk, lám, nem volt még

Mi történt magával? Olyan sápadt, szegény

Hiszen nem láttam még ilyen sápadtnak én

 

Az történt, hogy én most új életbe mentem

Mert házatlan házas, kivert ember lettem

Mondja az áldatlan állapotot, ami

Majdnem megégette, hogy leült morzsolni

 

Fenn volt a padláson, éppen morzsolgatott

Közben a lakója kenyérnek dagasztott

Kemencét fűtötte, de titkát nem tudni

A tető egyszerre elkezdett lángolni

 

Azt vette csak észre, hogy nagy a melege

Meleg ám! Mert hiszen, majdnem ég mindene

Olyan későn vette észre a lángokat

Majdnem oda égett, amíg lejött onnan

 

Uram Jézus Krisztus! Kiáltom rémülve

Rágondolva már a múltkori esetre

Hisz még rá is szóltam, azon asszonynépre

Hogy ne dugja fáját be a nádtetőbe

 

De csak azt hajtotta, hogy meg van ígérve

Ha netán leégne, cserép lesz helyette

Hogy még én ezeknek cseréptetőt rakjak

Nem ment el az eszem! Palotát ne adjak

 

Hiszen mindenemet tönkre tettek immár

Mézem is ellopták tőlem a mihasznák

Nem zárható tőlük ajtómon se a zár

Nem tudom e népség éntőlem még mit vár

 

Kimentünk megnézni mi maradt a házból

Éppen esni kezdett, néztük a szobából

Lakóék meg, áztak, hisz leszakadt a tető

Eső után aztán ázva bújtak elő

 

Mondtam is neki: - Látja szerencsétlen

Megoldhatta volna ezt egy pohár vízzel

Édesapa is csak ennyit mondott nekik

Az, aki normális, így nem cselekedik

 

03. NAGY MEGLEPETÉS

 

Leégett Kisbugac, elment Pető bácsi

Ott maradtam árván, nem érdekelt senki

Pedig mint a legyek, a cukros kenyérre

Jöttek a legények, tették ott a szépet

 

Akadt volna bőven, kik közül válasszak

De nem szívesen vettem, ahogyan zaklattak Apámékkal is már tele volt a cipőm

Úgy éreztem, otthon lejárt már az időm

 

Apám is rám, mindig, mint nőre, úgy nézett

Mégis a munkámban mindig keresztezett

Nem is méltányolta otthon bár mit tettem

Eltékozolta mind, bármennyit kerestem

 

Miután ki lettek irtva állataink

Úgy döntöttem el, hogy cseléd leszek megint

Vissza is mentem a régi jó gazdámhoz

Izsákra álltam be Ferencsik mamához

 

Ott, mint mindig, most is cselédlány hiány volt

Ezért, volt-asszonyom, szívesen is látott

Fel is vett azonnal, ahogy jelentkeztem

A munkám, amint hagytam, onnan újra kezdtem

 

Közben a Gyulából, már nagyfőnökúr lett

Öccse, Gyuri is már kész tanárrá vedlett

Ott volt még a János, aki Jancsi maradt

Bár a tudásában ő is kicsit haladt

 

De az üzem nem ment úgy, mint hajdanában

Mert hiány volt bizony lelkes cselédlányban

Ezért kapott rajtam a volt-gazdasszonyom

Mert bennem látta a biztató holnapot

 

A bolt csak vegetált, már alig sütöttek

Csak piac napokra, ha épp készülődtek

Vagy a környéken, ha vásárnapok voltak

Kisebb mennyiséggel oda kiruccantak

 

Többségben, az arra kirendelt katonák

Kik, gyakorlatukat környéken tartották

Voltak inkább vevők, ezek is módjával

Mert a kenyeret ott, kimérten adják csak

 

Meg is állapodtunk, hogy eljönnek értem

Összeszedtem cuccom, hogy kocsin elférjen

Így kezdtem meg ismét, életem folytatva

Hogy ott kezdtem újra, hol abba lett hagyva

 

Teltek a napjaim, míg egy piacnapon

Katalin cárnő is kifliért besorol

Meglepetten látja, hogy én is ott vagyok

Egy sor kérdésével már is felbolygatott

 

Kérdezett rögtön a leégett Bugacról

Pethő bácsi felől, ki, tudja, nincsen jól

Gondolja, hogy ezért, még csak arra se jár

Kérdezte lányomat, mekkorára nőtt már

 

Majd, amire végül felelhettem volna

Gyors kereket oldva, ott hagyott magunkra

Nagyot nézett erre a gazdasszonyom is

Mire azt kérdezte: Mit fecsegett ez itt

 

Ezt te nem is mondtad, hogy már lányod is van

E fontos eseményt, tőlem, mért tagadtad

Annyi vagyok neked? Nem bízol tán bennem

Hiszen azt se tudom, hol keressem kedved

 

Anyád szeretete annyival volt nagyobb

Hogy ő volt az, aki a világra hozott

Aztán, milyen idős, mondjad azt, legalább

A születéséhez mit mondott az apád

 

A lány most töltötte a kilenc hónapot

Apám, pedig arra, nem sokat mondhatott

S ki a gyerek apja, árulod el legalább

Az egy ismert ember, erre is sokat járt

 

Pető Elek néven ismerte mindenki

Csendőr volt addig, míg az tudott maradni

Apád, hogy tudta meg, a gyerek kitől van

Az apja mondta meg apámnak azt, nyíltan

 

És apád mit mondott, hogyan könyvelte el

Mit mondhatott volna? Nem csinált nagy ügyet

Végül is az egész, miatta történt meg

Mert mindig molesztált azzal, hogy lefektet

 

Szeretet hiányom olyan nagyra nőtt már

Akkor ismertem meg a gyerekem apját

Apám elől kellett menekülnöm mindig

Így jutottam végül el a Kisbugacig

 

Ott legalább voltam annyira szeretve

Hogy a lányságomat cseréltem fel érte

És, mi lesz ezután, mi lesz a gyerekkel

Örül az apja, mert neki e gyerek kell

 

Felesége nem szült, ezért örül neki

Amint teheti, a nevére is veszi

Hát lányom, mondhatom, jól megleptél engem

Bár rólad mind ezt, eddig nem képzeltem

 

De ha már itt tartasz, legyél vele boldog

A sorsod pedig, úgy is valahogy megoldod

Fel a fejjel lányom! Az élet megy tovább

A jó Isten tudja, kinek, mit, miért ád

 

 

 04. NAGY ÚJSÁG

 

Ahogy elszegődtem ismét pékinasnak

Csináltam, mint mindig azt, amit épp mondtak

Most éppen szitáltam sütéshöz a lisztet

Amikor kopogás neszére figyeltem

 

Kiszóltam, hogy szabad, bár senkit nem vártam

Mégis meg döbbentett kit belépni láttam

Meglepetésemre Dénes bátyám jött be

Akinek látása vidított örömre

 

Mert éppen sorsomon merengtem felettébb

Nem tudtam, mit tegyek, hogy jussak előrébb

Nem írt Pethő bácsi, nem jött felőle hír

Azon tűnődtem épp, ha nem jön, mért nem ír

 

Azért kértem éppen a mindenható Istent

Tudattassa velem, azóta merre ment

Talán elfeledett? Vagy esetleg beteg

Lehet, nem szereti már a gyerekemet

 

Éppen, itten jártam a gondolatsorral

Mire kedves bátyám, kopogva betoppan

Azon mód, lisztesen ugrottam karjába

Bár még nem tudtam, hogy Ő Isten postása

 

Kérdeztem, merre járt, hogy épp itt kötött ki

Mert éppen itten nem várna őrá senki

Mire sorban mondja el az út vonalát

Megvigasztalva azt, aki vigaszra várt

 

Mondta, járt otthon, az Orgoványi tanyán

Elszomorította, amit tett az apám

Sivár lett ott minden, apánk nem jó gazda

Mert a munka végét bizony, meg nem fogja

 

A kislányomról még, elég jó hírt mondott

Látja, hogy viselnek rá, rendesen gondot

Majd azt is kérdezte, velem mi folyik itt

Hiszen körülöttem itt minden csupa liszt

 

Láthatod! Dolgozok! Pék segéddé lettem

Rostálom a lisztet. Van mindig mit tennem

Míg mások mulatnak, én addig dolgozom

 Veszekszek mindig, ha éppen nincs jó napom

 

Elláttam a baját itt már a segédnek

Vasvillával mentem neki a főnöknek

Van kereszt fiam már, nem is egy, Izsákon

Ha olyan a kedvem, maradjonak távol

 

Mondj valamit, mégis, merre jársz itt felém

Hol laktok mostanság? Mit csinál a Teréz

Pesten dolgozunk, és sanyarúan élünk

Munka, s kenyér nélkül éppen csak tengődünk

 

A múltkor voltam lenn Gödöllőn, kényszerből

De tervem nem jött be, hát lemondtam erről

Ugyan is épp Pethő bácsiékhoz mentem

De nem találtam otthon, manrézába ment el

 

 

Ottan hallottam én ezt, meg azt felőle

Lakik nála egy nő, ő volt, ki mesélte

Mondta, hogy elhagyta őt a felesége

Mert, tanya miatt volt nézeteltérése

 

A Biztosítási díjat, hogy megkapta

A Sári néninek azt oda nem adta

Ezért megsértődött, ott hagyta a házat

Váló pert indított, s az ítéletre várnak

 

Nem tudom elhinni, hogy ott hagyta volna

De te mit kerestél a Pethő otthonba

Hát, kicsit sóheresen állunk mink, tudod

Kölcsönkérni mentem a Pethő bácsihoz

 

De mert nem tudtam vele találkozni

Így kénytelen voltam hozzád ide jönni

Hátha tudnál kicsit segíteni rajtunk

Már csak tebenned van a mi bizodalmunk

 

Persze te cigizel! Lisztre meg nem telik

Pedig a lisztet is cigi áron mérik

Inkább kölcsön kérnél? Azt meg is kell adni

Nehéz adóssággal egy sátorban lakni

 

Majd szitáltam tovább lisztet a teknőbe

S rágondoltam a sok-sok éhezőre

Fogtam egy staniclit, liszttel megtöltöttem

Ezzel az éhező testvért elengedtem

 

Még pénzt is adtam az úti költségére

És itt maradtam a lopás szégyenébe

Ahogy elment, rögtön jött egy idős néni

Aki szintén lisztért kezdett esdekelni

 

Mondtam, nem adhatok, mert ez itt nem szokás

Kenyér, sütemény van eladó, semmi más

Itt én cseléd vagyok, mást tennem nem szabad

Erre elment a nő igen szomorúan

 

Kikísértem még a konyha ajtójáig

Visszatérve, teknőn három pengő látszik

Majd eszembe villant Szűz Mária képe

Amint hajolt beteg Anyámnak fölébe

 

Hiába szaladtam ki, már az utcáig

Eltűnt szemem elől, sehol se nem látszik

Majd szomorú szívvel mikor bekullogtam

Tedd el lányom a pénzt! Lelkemmel hallottam

 

Boldogan kacagtam ezek után föl már

Eszembe jutott a két „híres” tanítvány

Azok se ismerték az áldott Jézust föl

Vakok voltak, mint én, hova Szűz Anya jön

 

Gazdasszonyom mikor ez után haza jött

Mondta, hogy sikeres üzleteket kötött

Én is mondtam, hogy a lisztjéből adtam el

Kár volt! Annyit mondott, s beérte ennyivel

 

05. KRUMPLIS ESETEK

 

Már ezerkilencszáznegyvenet írtuk le

Háborús idő volt. Kormány elrendelte

Kenyérbe, zsömlébe legyen téve krumpli

Úgy kell ezek után a pékeknek sütni

 

Gazdasszonyom velem vetette a krumplit

Mert a fia, Gyula elrontotta ezt is

Négy forintos áron vett malacnak valót

Azt hitte, hogy ezzel most mennyit meg spórolt

 

Kimentem tanyára, hol volt szép nagy krumpli

Sikerült az árát háromba megkötni

Majd így szóltam az eladó gazdához

Akin láttam rögtön, hogy cselédhez pártol

 

Laci bátyám, mondja, volt e maga cseléd

Mert, hogy én az vagyok, s kéne a segítség

Mondjad lányom, mi bánt, segíthetünk rajta

Mer vót, ki segítött rajtam is a bajba

 

Én meg kérem magát, mondja, amit kérek

Mivel a krumpliját én megveszem mindet

Maga háromat kért, én azt meg is adtam

De a gazdáméknak, ötöt hadd mondhassak

 

El van ez intézve, errű szót se többet

Még felszedni zsákba is így segítettek

Gazdasszonyom meg volt velem elégedve

A sok szép krumpli láttán felvidult a kedve

 

Majd úgy osztottam be, hogy az apróbbakat

Vasárnap főztem, mert segítség úgy akadt

A háziak mindig ekkor voltak otthon

S hámozták a krumplit teljes családostól

 

Hetven kiló krumplit mire meg hámozták

Addigra a vége eléggé elhűlt már

Gyula, a főnök úr, volt a passzírozó

Kinek már a végén nehéz volt a nyomó

 

Ezért replikázott, hogy mért így osztom be

Nagy szemű krumplikkal hamarabb végezne

Nem hűlne annyira, könnyebb lenne nyomni

Mert, hogy én ővele akarok kitolni

 

Mondtam neki, hogy a segítség az most van

Ezért az apraját dolgozzuk fel mostan

Erre azt mondta, hogy nagyszájú túlzottan

Mióta avval a tiszt úrral jóban van

 

Etuska, a neje menten még rá is szólt

Netörőggy te azzal! Ezt csináld! Passzírozz

De ő csak folytatta, a magáét mondta

Míg én is rá szóltam, a csendre biztatva

 

Az Alhadnagy még csak. De ezt hagyja abba

Ne sértegesse őt! Ne szóljak magára

Legyen alhadnagy, egye meg a fene

De magának attól még igen nagy a nyelve

 

Mondom, Ferencsik úr! Nesértse meg őtet

Mert én azt megvédem mivel szent előttem

Ki az az alhadnagy? Talán atya Isten

Hogy sérteni nem szab? Dögöjjön meg menten

 

Erre föl ugrottam, a vasvillát fogtam

És a főnök úrra jókorát rásóztam

Kelt volna föl ő is, de újat ütöttem

Majd azért csak fölkelt, kicsit meggörnyedten

 

Mondom, használjon ez, ha szép szó nem használt

És maradjon ottan, passzírozzon tovább

Mert ezt a vasvillát mindjárt beleszúrom

Mi ez a nagy hang? Kérdi gazdasszonyom

 

Aki épp beért a kritikus időre

És vonta máris a Gyuláját kérdőre

De én válaszoltam, mondva az esetet

Nem passzíroz, inkább molesztál engemet

 

Nem elég neki, hogy szorgalmam tetőzöm

És, még vasárnap is a krumpliját főzöm

Még azt is elvárná, hogy én passzírozzak

Közben, amíg piszkol, arról csak hallgassak

 

Majd máskor kimegyek én is az utcára

Vagy a moziba, de nem leszek e házba

Eddig csak asszonyom iránti tisztelet

Volt, ami munkára befogott engemet

 

Nem kötelesség az, hogy én most itt vagyok

Meg értett főnök úr? Világosan mondom

Majd elfogy a kicsi, és a nagyok jönnek

De el kell használni úgy is az egészet

 

Úrnőm szólt Gyulára: Azonnal ülj ide

Mert hozom a botom, s azzal verlek fejbe

Apád teremtésit! Te vagy a nagy főnök

Neked kellene ezekkel törődnöd

 

Átadtam én neked mindent a pékségbe

A segítségünket megköszönnöd kéne

Azt, amit segítünk, szívességből tesszük

De neked tenned kell ezt kötelességbül

 

Ahogy az idő múlt, az apró elfogyott

Mondom Gyulának, hogy hallja, amit mondok

Vasárnap két pengőér lesz egy üsttel főzve

Megadom, csak főzze! - De kérem előre

 

Folytatás következik.

E-Könyv megrendelhető

 

Jelenleg minden könyv megvásárolható E-könyv-ként.

Érdeklődni  

Tel: 36 20 6295511  36 20 4830126

Skype: petho432

 E-mail: 60petho@gmail.com   versespetho26@gmail.com           versiro43@gmail.com

 

Oldal: SZÜRKE MENNYORSZÁG
ÚNIÓS DÍJAKKAL KITÜNTETETT ÍRÁSAIM - © 2008 - 2024 - verseknovellak.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat