ÚNIÓS DÍJAKKAL KITÜNTETETT ÍRÁSAIM
Ha gondolod, gyere velem, nézd meg, mit takar életem. Nem csak síma úton jártam, hanem hóban, porban, sárban. Vert az eső, hullott hó rám. Sütött a nap, nem volt ruhám. Talpam égette a homok, de lásd, mégis csak itt vagyok.
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
SZERELMES IRÁSOK
2. EMLÉK A MÚLTBÓL
Valamikor, régen még ifjú se voltam
Gyermekként, pásztorként, határt kóboroltam
Kecskékre vigyáztam, szülő megbízással
Gyermekies szívvel, nagy oda adással
Láttam a határnak minden kis fűszálát
A sarjadó fűnek minden virágszálát
A virágok nyíltak, illatuk terjengett
Értelmük fejemben, még nem is derengett
Egészből annyi volt, mi engem megkapott
A virág szépsége, és, hogy illata volt
Nem ért tudatomig, hogy minek a virág
De azért fejemben valami motoszkált
Talán ide való, ami az életem
Sajnos, nekem nincsen, csupán csak egy szemem
Emiatt voltam tán kissé elmarasztalt
Leleményem volt csak, mi olykor vigasztalt
Ezért, szégyenlősen éltem az életem
Sokszor azt se tudtam, mi történik velem
Mégis, ha tehettem, s valamit találtam
Irigylésre méltón mindig feltálaltam
A gyerek az olyan, ha nem figyelnek rája
Azért, hogy figyeljék, magát produkálja
Ez azért mindenkor jóra nem vezethet
De van eredménye az igyekezetnek
Édesanyám éppen vendégeit várja
Legkisebb húgomnak jött a keresztanyja
Én meg a határban virágcsokrot szedtem
Miként vendégeket, azzal köszöntöttem
Ez csak egy kis ötlet volt tőlem, tudatlan
Mégis meglepett, mit a csokorért kaptam
Látvány, hogy mennyire örültek tettemnek
Magasan meglepett. Ennek is örültem
Azóta tudatos bennem a szép virág
Kipróbáltam többször! Ilyen hát a világ
Most a virág mellé még írok verseket
Ennyivel növelve a virág értéket
Aminek hatása keményen mérhető
Hiszen körül rajong érte a sok szép nő
Magamban nyugtázom: Nem vagyok elveszett
Szeretet vesz körül a rossz szemem helyett
3. KUTYA MACSKA
Nem mondom magamról, hogy mindig jó voltam
Bizony elég sokszor rosszat is csináltam
Egyszer iskolából, amint mentem haza
Utamba került egy éhező kiscica
Volt macskánk bár otthon, nem éreztünk hiányt
De az ördög mégis huncutságért kiállt
Láttam több ízben is kutyánkat, macskánkat
Amint keseredett harcokat vívnának
Többségben a macska megoldotta azzal
Hogy kis időt lelve a fára felnyargalt
Kutya a fa alatt játszotta az eszét
Hogy ha majd elkapja, meg fogja a fülét
Nos, a kiscicát is, mint vittem karomban
Kutyánk, lánca fogtan, ugrik ránk azonnal
A cica féltében belém vájta karmát
Eldobni se tudtam, annyira belém vájt
Vérszemet kaptam hát. Hogy ezt visszaadjam
A cicát ezután fémvödörbe raktam
Kutyát a láncáról ekkor eloldottam
Kíváncsiságomnak ezzel helyet adtam
A kutya tudta, hogy miért is szabadult
Ment is a vödörnek, mint aki megvadult
Hanem a kismacska se nem volt ám fából
Úgy védekezett, hogy vér folyt a kutyából
Nem tudta a kutya vödörből kiszedni
Annyira tudott a cica védekezni
Végül megkötöttem ismét a kutyánkat
Oltalomba vettem ezzel a macskámat
Azóta a kutya, ha láncra volt kötve
Macskának neki fut, minek nincs értelme
Mert a macska tudta, meddig ér a lánca
És addig ment csak, hogy kutya mérgét lássa
De ha adódott, hogy a kutya szabad volt
Mint a legjobb barát, macskának udvarolt
Mintha csak élvezte volna ezt a macska
Hagyta az udvarlást, sőt, még cirógatta
Azóta tudom, hogy mért mondják lányokra
Hogy olyan, akár egy megvadult kismacska
De tudom azt is, hogy a kutya meg irigy
Mert a lánca miatt acsarog csak mindig
Ha nincsen megkötve, kergeti a macskát
De az, nála úgyis csupán csak formaság
Hiszen a lányok is fújnak, és karmolnak
De szelídülnek, ha simogatást kapnak
5. KATICA ESETE
Amikor szüleim Pesten kóboroltak
Egy virágbolt előtt éppen elhaladtak
Benézve az ajtón, szomorú nőt láttak
Aki feketében, maga elé lát csak
Édesapám köszönt, ő erre felkiált
Elekem! Te vagy az? De rég láttalak már
Látod, mivé lettem, hogy a bátyád meghalt
Épp, csak alig élek, és mindenki elhagy
Sírta még összegyűlt bánatát hadarva
De Édesapám őt félbeszakította
Hadd mutatom be a kislányomnak anyját
Az új feleségem, ki pótolja Sárát
Mert Sára ott hagyott! Hála Égnek érte
Így megnősülhettem, s gyerekem lett végre
Ez pótol mindenért, mit eddig nem kaptam
Ez most védangyalom. Boldogító társam
Látod e, Elekem! Én meg itt maradtam
Úgy egyedül vagyok, akárcsak az újam
Mióta a Bátyád itt hagyott özvegyen
Senki ajtót nem nyit! - és sírt keservesen
Az a sok jó barát, akik akkor voltak
Most felém se néznek, hátat fordítottak
Az a sok bók, kézcsók, amit tőlük kaptam
Nem nekem szólt egy sem, hanem az uramnak
Most már csak azt bánom, hogy meg nem becsültem
Mindig csak bántottam, mindig csak lenéztem
Most már azt se bánnám, ha újnyi férjem volna
De meg becsülném most! Felnéznék rá újra
Édesapám szólt a síró Katicának
Most már sírni késő, elkésett a bánat
Sára feleségem, el, azért engedtem
Gyereket nem akart, mindig szapult engem
Katica Édesanyámra veti szemét
És már is mondta a szelíd véleményét
Kislányom, becsüld meg te, ezt a jó embert
Nehogy úgy járj, mint én, ki senkinek nem kell
Ezután kijőve, Édesapám mondta
Ez nem vitatható! Ez Istennek botja
Dénes bátyám sokszor mondta is, amíg élt
Katica, Katica! Megemlegetsz te még
Ilyenkor már persze késve van a bánat
Így jár, ki nem lát a jómód-vakságában
Legyen ez tanulság! Másikat ne bántsuk
Úgy éljünk, hogy később, múltunk meg ne bánjuk
6. EGY NAPOS SZERETET
Egy napot voltam ott csak csupán te veled
Behozni az elment, mulasztott éveket
Meg bizonyosodott így is a mulasztás
Az a sok kedvesség, s szeretet kihagyás
Most, hogy ott időztem, átéltem sok évet
Amit csak lehetett meg is adtam néked
Próbáltalak folyvást, azon képp szeretni
Ahogy szeretném az életem leélni
Egész életemen az volt minden vágyam
Hogy a szeretetem valakinek adjam
Adtam is belőle, szórtam szerte széjjel
De csak hálátlanság volt az, amit ért el
Ezt szeretném nálad mind-mind bepótolni
Hátha nálad másként fogok alakulni
Szeretném, ha lennél nekem olyan, aki
A szeretetemet tudná viszonzani
Azért élek már csak, talán nem is másért
Nálad találjam meg viszonzást mindenért
És ha ez sikerül, s Te leszel viszonzat
Az ég nekem többet, szebbet, nem is adhat
7. AGG KOR
Eltűnnek az évek, hévnek hamva marad
Ember megöregszik a sok munka alatt
Ha jön, ki ilyenkor szívére borulna
Már nem szerető kell, hanem szív nyugalma
8. NEM LEHET
Te csak egyke voltál, míg én nagy családi
Ahogy összejöttünk, az sem minden napi
Te vagyonos voltál, amíg én, csak szegény
Nem illettem hozzád, én, a szegény legény
Pedig a szívemben olyan fészket raktam
Kényelmesen lakhattál volna te abban
De gazdag szíveddel más fészekre vágyol
Azóta is csak sírsz, nincsen boldogságod
Nekem kiadtad, hogy felejtselek téged
De szívem ott maradt! Hogy feledhetnélek
Még most is úgy érzem, a szívem érted fáj
Még a föld alatt sem leli meg nyugalmát
9. VALLOMÁS
Egész életemben az volt minden vágyam
Hogy a szeretetem valakinek adjam
Adtam is belőle, szórtam szerte széjjel
De csak hálátlanság volt az, mit elértem
Azért élek már csak, talán nem is másért
Szeretetért hozzád menni viszonzásért
És ha ez sikerül, s Te leszel viszonzat
Az ég nekem többet, szebbet, nem is adhat
Pethő István
Jelenleg minden könyv megvásárolható E-könyv-ként.
Érdeklődni
Tel: 36 20 6295511 ; 36 20 4830126
Skype: petho432
E-mail: 60petho@gmail.com versespetho26@gmail.com versiro43@gmail.com
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 4
Tegnapi: 4
Heti: 30
Havi: 25
Össz.: 25 204
Látogatottság növelés
ÚNIÓS DÍJAKKAL KITÜNTETETT ÍRÁSAIM - © 2008 - 2024 - verseknovellak.hupont.hu