ÚNIÓS DÍJAKKAL KITÜNTETETT ÍRÁSAIM
Ha gondolod, gyere velem, nézd meg, mit takar életem. Nem csak síma úton jártam, hanem hóban, porban, sárban. Vert az eső, hullott hó rám. Sütött a nap, nem volt ruhám. Talpam égette a homok, de lásd, mégis csak itt vagyok.
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
SZOMORÚ ÍRÁSOK
2. SZEMKLINIKÁN
Nejem egészsége elégé kritikus
Sokféle baja van. Ami már publikus
Egyszer vérnyomása fel ugrott a csúcsra
Szemfenéken az ért, széjjelpattintotta
Szemész megígérte, lézerrel megvarrja
Időre legyünk ott! Ne is álljunk sorba
Folyosóra ki van téve a tarifa
Ami négyezerre van megállapítva
Magam is megnéztem, mert, hogy én vittem be
Meg lepett utána az orvos közlése
Mert az orvos már is tartotta a markát
Számla nélkül kérte ezresek halmazát
Úgy volt hajlandó csak tenni vizsgálatot
Ha rögtön zsebébe „HARMINC EZRET” rakok
Meghökkenve néztem a folyosón végig
Kik nem fizettek, ott ültek „HÓNAPOKIG”
Orvos ígért rögtön a pénzért gyógyulást
De egy szemre kérte csak ezt a „pénz-adást”
Hónap elteltével, ismét behívatás
Mikor ismételten jött a „marok-tartás”
Majd jött ismételten az előző szem újra
Amit követett a második is sorba
Hatszor harmincezer! Hát ez már tönkretett
Nejem látni akart, ezért hát fizetett
Mondta az orvos, hogy csak idő kérdése
Mind két szemével fog látni majd egyszerre
Látása nem javult. Rá is lett kérdezve
Miért nincs javulás? Hisz a pénzt eltette
Nem vagyok én Isten! –Válasz ez volt erre
De ha ez nem tetszik, üljön sor végére
Volt kis párbeszéd a fizetett összegről
Mert, hogy gyógyulásért állapodtak erről
Erre volt ám még csak a válasz „doktori”
Salamon bölcsesség nem tudná fokozni
Be lett vetve minden, ami latin tudás
De kimaradt mégis a szem-meggyógyulás
Mit tehetett nejem? Mert nem győzte szóval
Sírva vittem haza, szeme gyógyítatlan
Azóta se nem lát nejem a szemével
De megfogyatkoztunk „kettőszázezerrel”
3. KRÍZIS IDŐSZAKA
„Édesanyám emlékei 2”
Mivel a rendszerrel elégedett voltam
Szomszédok kommunistának kiáltottak
E miatt lettünk mi kicsit eltérőek
E miatt szomszédok nem szerettek minket
Édesapa most már éjjeliőrködött
De a háttér itt is ellene működött
Feljelenttették őt, mint volt csendőrt, aki
A rendszert szeretné váltig megbuktatni
Közben elő került Francia Kiss Miska
Aki, az időben párbajra kihívta
Mivel a párbajra, mégsem mert kiállni
Bátorsága kezdett az inába szállni
Úgy sikerült neki egérutat nyerni
Hogy álnéven kellett neki tovább élni
De a bosszúja élt, várta a jó időt
Mikor cselezheti be az őt, üldözőt
De a végzetét egy hajdani cimbora
A bőrét védendőn most, lám megoldotta
Rendőrkézre adta most, a volt rémtevőt
Aki most vádolta az őtet üldözőt
Ezért a volt csendőrt, munkahelyén éjjel
Elkezdték vallatni, s lelkét szedték széjjel
Emiatt nem evett, nem ivott, csak búsult
Látszott, életének mondhatja a búcsút
De azért a fejét becsülettel hordta
Magát, és a múltját meg mégse tagadta
Faggatták múltjáról, így ment már egy hete
Mígnem egy újsághír került a kezembe
Azt írta az újság: Elfogták Franciát
Olvasáskor hallom kutyánk ugatását
Kimegyek megnézni ki az éji vendég
Meglepetten láttam, jött hozzám két szomszéd
Mint aki rossz tervű, mind kettőnél villa
Mondják jövetelük, mondjak választ még ma
Kérdik, hogy továbbá mink hova pártolunk
Tsz, vagy Gazdaság? Melyik pártján vagyunk
Mondom, a válaszom holnapra megkapják
Ezért a nyugalmam tovább ne zavarják
Majd fogtam vacsorát, és az újság hírrel
Elmentem férjemhez azonnal, még éjjel
Nem találtam helyén, küldtek irodába
Ahol megroskadtan üldögélt magába
Mondom jövetelem, hozom neki a hírt
Elfogták Franciát, azt a gyilkos szatírt
Elmeséltem azt is, hogy a két szomszédom
Villával keresett, s várják a válaszom
Elbeszélgettünk a Francia dolgáról
És még azon kívül sok-sok egyéb másról
Szóba került az is, hogy Szalkszentmártonból
Áthelyezték akkor Orgoványra, ahol
Francia Kiss Miska önbíráskodgatott
Zsidót, kommunistát sorra gyilkolgatott
Majd rátértünk sorban ismerős zsidókra
Akire nem virrad többé már a szép nap
A Gettóba vitték, vagy öngyilkos lettek
Zsidóságuk miatt lettek üldözöttek
Szóba került az is, hogy a Tolvajosban
A zsidóhegy neve is Franciától van
Ugyan is ott ásta el, akit elkapott
Zsidót, kommunistát, akiket csak tudott
Ott kapartatta ki sírját mindegyikkel
Mibe aztán élve, mindet bele löktek
Majd úgy temették be, elevenen őket
S közben énekeltek csúfos énekeket
Végül úgy alakult, hogy kinyílt az ajtó
Előkerült onnan jó néhány vádoló
Ott tudtam meg, hogy a vallató szobán van
Azért üldögélt benn, szomorún, magában
Majd jött egy nagy, derék, magas rangú rendőr
Ki, mondta, mentesül a vádban, mindentől
Mert amit a neje „elcsacsogott” itten
Azzal tisztázódott a vádpontban minden
Így mint mentőangyal volt jelen a neje
Nélküle nem tudni mi lett volna vele
Egészen biztos, hogy halálbüntetést kap
Mert oly hatalmasak voltak rá a vádak
Továbbá köszönje meg a két szomszédnak
Hogy rosszindulattal nejére rontottak
Mert ha azok, akkor nem jártak volna ott
Bejönni nejének nem lett volna rá ok
Így mehet szabadon, járjon szerencsével
Az Isten kísérje minden lépésében
Elindultunk haza, kezdetben hallgattunk
Végül csak megjött a boldogító szavunk
Úgy döntöttem végül, a Tsz-be lépek
Hiszen arra felé halad most az élet
A jövőt kell néznem, nőnek a gyerekek
A biztos jövőben egyenek kenyeret
4. SZOKOLAI MIKLÓS
Reggelenként mentem sorban a boltokba
Tegnapi bevételt vigyem a postára
Ebből fizettük a fizetni valókat
Minden féle számlát, amire csekk volt csak
Ekkor a boltosnak mondtam, a kenyerem
Tegye estig félre, majd akkor elviszem
Már jó sötét is volt, mikor mentem haza
Hónom alatt kenyér, csendesen ballagva
Iskola kapuját éppen, hogy elértem
A Tiszteletes úr jött ki rajta éppen
Rám köszönve nézte nálam a kenyeret
De úgy ám, mint aki igen régen evett
Kérdeztem illendőn: - Vége van a napnak
Vége! Megyek haza éhesen, fáradtan
Mentünk egymás mellett, nem volt mit mondanunk
Mert mindketten éhes, és fáradtak voltunk
De azért figyeltem a Tanárom arcát
Aki szakadatlan nyeldeste a nyálát
Kenyeremet nézte közben szakadatlan
Önkéntelenül a koldusra gondoltam
Még gyerekkoromban jött az, velem szemben
Mezítlen lábával, bottal a kezében
Tarisznyája is már igen rég kiürült
Rongyos ruháján át csak is a szél fütyült
Tanár úr meg csak jön, fényes lakkcipőben
Vasalt, szép öltönyben, bőrtáska kezében
Az arca ennek is épp úgy be volt esve
Mint a koldusnak, ki csak kenyerem leste
Föl sikoltott bennem az a felismerés
Talán nem kapta meg reggel a kenyerét
Megállva ajáltam fel a kenyeremet
Vigye haza, és otthon ezt egyenek
Kedves Pethő néni! –És hangja elcsuklott
Két hete már, hogy kenyérke nem jutott
Engedje meg, hogy a szeretet csókjával
Mutathassam ki ezért, magának hálámat
Amikor haza ért, a neje meglátta
Hangos öröm sikoly került a szájára
Szemeimből könnyek elő-előtörtek
Mindennapi kenyér! Hogy örülnek ennek
5. HÓVIHARBAN
A tizenharmadik gyerekemet hordtam
Még ekkor is postán kézbesítő voltam
Zimankós tél lévén, mégis kellett mennem
Így jutottam el az említett esethez
Határban, hol jártam sok fát ellopkodtak
Tuskóstól elvitték, helyén gödröt hagytak
Bízva a bűnjelet rá a fújó szélre
Gödör betemetést helyettük végezze
Fújt a szél cudarul, hordta a porhavat
Csak ösztönöm tudta az útirányomat
Mentem a cél felé, vivén a levelet
Amiben Pirisi címzett következett
Ám, a járt utamat a hideg szél és a hó
Úgy eltorlaszolta, hogy nem volt járható
Ezért kis kitérőt kellett, hogy megtegyek
De mennem kellett, mert várták a levelet
Egy nagy nyárfagödör, mit nem vettem észre
Elállta az utam, ebbe estem én be
A frissen hullt hideg hó, mint pihe volt benne
Szinte az egész testemet befedte
Átfutott fejemen rögtön az életem
Vélvén, hogy a földi pályám most végezem
Átgondoltam mindent, mit közben átéltem
Jókat és rosszakat, munkát, mit végeztem
Úristen! Jajdult fel bennem a tudatom
Kasziba szomszédék! Mi lehet velük most
Mikor náluk voltam, több mint egy hete már
Akkor is beteg volt a gyerektelen pár
Mi lehet velük most? Ezen eltöprengtem
S kivezető utat a gödörből kerestem
Persze nem volt rögtön tálcán elém rakva
Meg kellett dolgoznom, hogy kijussak a partra
A postás szatyrommal kezdtem havat törni
Míg a marult kezem kezdett kiengedni
Végül melegem lett, a szélvihar elállt
Gödörből kijutva minden másképre vált
Visszamentem haza, s hamar intézkedtem
Fiaimat rögtön a szomszédba küldtem
Adva nekik egy egész, nagy kenyeret
Vigyék a szomszédba, legyen, mit egyenek
Ezután elmentem én is körutamra
Munkám végeztével este értem haza
Otthon már vártak rám lelkesen fiaim
Mesélték rögtön a nap eseményeit
Mikor oda értünk Kaszibáékhoz
Az állatok hangja mind éhesen hangzott
A kecskék, mint éhesen kínzott gyerekek
Úgy panaszkodtak, hogy az már rettenet
Az ólból a dísznó is elő vánszorgott
Látszott, hogy az éhség nála is kopogott
Kutya is vinnyogta valami kérését
Szemével kérte a vélt segítését
Tyúkok a ketrecben ételt, italt várták
Üres lábasukból a vizet rég kiitták
Végül, hogy bementünk, a két öreget látva
Elakadt szavunk a nagy nyomorúságra
Egymáson feküdve volt az agg emberpár
Látszott rajtuk, hogy az életük feladták
Éh, és szomjúság volt betegségükön még
Azt, hogy jön segítség, már nem is remélték
Bizony volt ám idő, mikor éppen ezek
Mondták: „Pethő néni, minek a sok gyerek”
Most, lám megtudhatták, a jó gyerek mit ér
Ahogyan csak tudtak, kaptak a kenyérér
Kenyeret, mit vittünk, ahogy tudták falták
Mi addíg elláttuk kint az állat falkát
Kecskék szárat kaptak, mit egészben nyeltek
Rá a bevitt vízből sokat bevedeltek
A disznónak dobtunk be egynéhány répát
Amit úgy falt be, hogy megakadt a torkán
Végül annyi vizet ivott meg ez után
Hogy a víz mennyiség látszott a pocakján
Tyúkok a ketrecből ki lettek engedve
Kamrából lett nekik kukorica kihintve
Lábasukat, mikor megtöltöttük vízzel
Mint a megbolydultak, úgy ittak, és ettek
Mikor elvégeztük a kinti munkákat
Bementünk ismét, s néztük a gazdákat
Ekkorra az egész kenyeret megették
A megmentőjüket fennhangon éltették
Üzenték is tőlünk az Édesanyánknak
Az Isten segítse őt meg nagy bajában
Ne járjon így, mint mi, de ha mégis járna
Segítség érkezzen mindig a bajára
Néztem fiaimat, amíg ezt mesélték
És láttam rajtuk, hogy ezt mind észbe vésték
Látszott rajtuk, hogy amit ott átéltek
Férfivá érlelte egy nap alatt őket
6. VONATOS KALAND
Halász doktor úr volt velem olyan szíves
A szülőotthonba irányítni engem
Csak, hogy a Postán a főnökasszonyom még
Velem segíttette ki még a küldeményt
Fel is kellett rakni a vonatra, ami
A kijelölt helyen nem tudott megállni
Így a kézi kocsit vonat után húztuk
A felrakodást így végül megoldottuk
Közben hallottam a kalauzt sípolni
Nem várta meg azt, hogy én fel tudjak szállni
Mivel nagy volt a hó, menni alig tudtam
Épp a kapaszkodót, alighogy megfogtam
Egyik lábammal tédeltem a lépcsőn
A másikat húztam a sín mellett a földön
Nem volt a helyzetem rózsásnak mondható
De a vonat nem volt már megállítható
Úgy húzott a vonat egy térden térdelve
Míg valahogy mégis magam összeszedve
Nagy nehezen végre a lépcsőre álltam
Az ajtó kilincsét is már megtaláltam
Az ajtón belül már leültem valamin
Amire valaki szemembe világít
A kalauz volt, ki rögtön nekem esett
Hogy mertem felszállni ide? Így kérdezett
Ha nem tudná ez itt csomagvivő kocsi
Amiben nem szabad utast szállítani
A vonat, ha meg áll azonnal menjen át
Személykocsiba vigye a csomagját
Replikázok, hogy a vonat elindúl
És, kezdődik, minden előröl, majd ujbúl
Végül megígérte, vár, amíg felszállnak
Így Csengődön én is másikba átszálltam
Berobog a vonat Kiskőrösre velem
De az állomáson újra nincs kegyelem
Megint kihúzott a vonat jó messzire
Sínen bukdácsolva jöttem visszafele
Ballagott előttem egy másik asszony is
Aki a sínek közt egyszer csak felbukik
Hamar felsegítem, beszélgetni kezdtünk
Az állomásig már vele együtt mentünk
Ott, mint egy magamtól kérdezem hangosan
Uram, Merre menjek az én utam, hol van
Erre az asszonyság jóindulatúlag
Azt kérdé, hogy: Merre akar menni uram
A szülőotthonba mennék, hogyha tudnék
Mert, hogy én bizony most azonnal megszülnék
Mondja az asszonyság: Hát nem ember maga
Szentül azt hittem én, ebbe a ruhába
Hát minek néz engem? - és nagyot nevettem
A nagy hóesésben én embörnek níztem
Mérget vöttem vóna rá, hogy maga embör
Még ilyet nem értem, hogy így mög tévesszön
El is mondom röktön, mihelyst haza érek
Maj nevet az embör, mer az vidám lélek
De mán üdvös vóna, ha egy embör szűne
Ha csak egy szűne is, mög lönnék békűve
Vinnék én nekije oly ebédöt hajja
Hogy mögnyaná mind tíz úját utána
Majd megnyugtatott, hogy arra megy lám, ő is
A nagy hóesésben engem elirányít
Aztán elindultunk, vidáman beszélve
Szidva a vonatot, hogy, hogy van vezetve
Egyszer olyan sokat áll, hogy az már túlzás
Máskor meg úgy siet, indul, mihelyt megáll
Most is úgy kihúzott, én mög elöl űtem
Az is mérgembe vót, hogy úgy e terűtem
Pedig igön níztem hova töszöm lábam
De becsapott a hó is. Az is ellenem van
Azért az út fogyott. Végül megkérdeztem
Meddig kell még itten, hogy az úton menjek
Mondta, itt van mindjárt a Szarvas szálloda
Ott a Petőfi tér, és úgy érünk oda
Nohát, ehun van e! Ide akart gyünni
A táblája is mán messzirű hirdeti
Már láttam is a táblát. Rajta „Szülőotthon”
Az maradt már, csak, hogy nekem búcsút mondjon
Isten álgya mög magát utitárs nőm
Sok örömöt kívánok a kis újszülötthőn
Éjjel tizenegykor be már úgy léptem
A sarkig kitárt kapun, akár egy hóember
Rám köszöntött egy nő kedves, csilingelten
Mit keres itt nálunk ilyenkor hóember
Nem akarok semmit, csak szülni akarok
Maga asszony volna? Lepődött meg nagyon
Igen. Postás vagyok, de nem értem rá már
Hogy átöltözködjek. Ezért ez a ruhám
De már Hál Istennek, végre ide értem
A kalandos utam ezzel bevégeztem
7. MEGRENDÍTŐ ESET
Soltszentimrén volt egy igen kedves orvos
Aki szeretettel viselt rám is gondot
Behívva magához, közölte a jó hírt
A szülőotthonba engem beirányít
A tizenharmadik gyerekem, legalább
Gondos kezek alatt lássa meg világát
Ott van jó ellátás, orvos, és nővér is
Bármi adódna is, helyben elintézik
Így kerültem én be a szülőotthonba
Kiskőrösön lévő állami kórházba
Míg a szülés meg lett, segítettem ezt-azt
Mindenki vehette ottani hasznomat
Szokatlan, de bírtam magam ott annyira
Bele bonyolódtam mindig a munkába
Varrtam az ágyneműt, vagy takarítottam
Ha kellett, konyhára fát is hasogattam
Mindenki szeretett, és drukkoltak nekem
Mondták, hogy nem láttak még ilyen beteget
Jókat nevetgéltünk ízes adomákon
Mindig volt valami, mi humort kovácsol
Majd munka végeztén, áldás legyen rajta
Hálálkodó imám lett mindig elmondva
Ebbe áhítattal a többi asszony is
Velem együtt mondva, csendesen besegít
Azért az időm is, végre elérkezett
Szülésre a baba igen jelentkezett
Bevonultam így hát, a szülőszobába
Legyen a szülésznek is velem munkája
A szülés, hát meg volt, gondot nem okozott
Szép kisleány lett, ki már akkor mosolygott
Az orvos gratulált, hogy így ment a szülés
Mint mondta, ritkaság a könnyű születés
Még tiszteletbeli teázást is ajált
Mondván, méltányolja az ilyen kismamát
A módját megadva, időztem két hetet
Élveztem, hogy most, lám én is pihenhetek
Mert eddíg jóformán a szülést követve
Hamar föl is keltem nem maradtam fekve
A háztáji munka akkor is csak rám várt
Most hát kihasználtam az állami áldást
Amint ott bent lazán töltöm az időmet
Környékről egy asszony érkezett mentővel
Ez az asszonyság már nem volt olyan hívő
Nem élt vallásosan, nem volt béketűrő
Hamar kifejezte, ha bármi nem tetszett
Minden apróságot azonnal szóvá tett
Egyházi jellegű volt ez az intézmény
Így a falon illett, legyen némi szentkép
Mint rendes helyeken itt is volt feszület
Ami áhítatra hívta a híveket
Emlékeztetett rá, széttárt két karjával
Foglalkozzon ki-ki olykor az imával
Ez az asszony látva a fali keresztet
Nővérkét behívta, s ily szókat eresztett
„Remélem a fiam, azt a vackot ottan
Nem fogja meg látni, tüntessék el onnan”
A Madám rá kérdez: -A keresztre gondolt
Arra hát! - felelte, és még mást is mondott
A nővér válasza nem volt hosszú erre
Így szólt rá: Nem fogja látni a gyereke
Harmadik nap mikor meglett a babája
Hozták az asszonyhoz szoptatás órára
Közölte a nővér: - Nos, asszonyom, van baj
A gyerek nem látja, hogy a kereszt hol van
A kismama rögtön kérdé megrémülve
Csak talán nem halt meg? Más vele mi lenne
Annál sokkal rosszabb! –felelt rá a nővér
Nem lát a gyereke. Tisztára vak szegény
Úristen! Jajdult föl erre az anyuka
És, ájultan rogyott vissza az ágyára
Kérése ekképpen teljesedett neki
A pökhendiséget Isten megbünteti
Az Úr Törvényében Mózes már megírta
„Apák és az anyák bűnhődnek fiukba”
Bárki olvashatja: Úr Törvénye örök
Ezért pálcát én se senkire nem török
Tudja a Jehova, mit miért is tészen
A földi életnek értelme így lészen
Ne akarjunk mink se többet, vagy mást annál
Maradjunk meg annál csak, ami nekünk jár
Pethő István
Jelenleg minden könyv megvásárolható E-könyv-ként.
Érdeklődni
Tel: 36 20 6295511 36 20 4830126
Skype: petho432
E-mail: 60petho@gmail.com versespetho26@gmail.com versiro43@gmail.com
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 7
Tegnapi: 10
Heti: 43
Havi: 38
Össz.: 25 217
Látogatottság növelés
ÚNIÓS DÍJAKKAL KITÜNTETETT ÍRÁSAIM - © 2008 - 2024 - verseknovellak.hupont.hu