TRILÓGIA HARMADIK KÖTETE

ÉLET NEM ÁÉLL MEG

1. AZ ÚJ OTTHON

 

Majd a vételárral átmentünk Vecsére

Megvettük a tanyát, ami meg lett nézve

Szép, sima hat hold volt. Olyan, mint egy asztal

Termésre a jó föld, jó gazdát marasztal

 

Nahát, Édesapa! Lesz itt már jó dolgunk

Itt jobban meglátszik, hogy miért dolgoztunk

Lesz itt veteményünk, lovunk és tehenünk

Nem fog gond lenni, hogy a télen mit együnk

 

Megalkudtunk a Tóth Gyuri juhásszal

Hogy elkelt a háza. S kezeltünk egymással

Gyuri elintézte az átíratást is

Én meg a családom átjelentkezésit

 

A régi otthonban, volt még egy kis hézag

Mert a vevő át jött hozzánk, az egyik nap

De jött vele mindjárt egy újság író is

Ki igen szidta a vevő felmenőit

 

Az bizony átlátott a trükkös vásáron

Igen rajta volt a visszacsináláson

De végül, hogy ezt én meghallottam tőlük

Arra settenkedtem, hogy szót vegyek köztük

 

Végül felhagyott a riporter a tárgyal

El is ballagott a vevő kollegával

Én meg intéztem a költözés ügyeit

Elhagytam Matyót, és annak emlékeit

 

Itt töltöttem le a tizennégy évemet

Amiben nem volt jó, csupán a szeretet

Sok hiába való munkát elvégeztem

De summázva, mégis, mindent jól végeztem

 

Kecskéket cseréltem el már is malacra

Hiszen tehéntej lesz! Kecskének mihaszna

A malac meg felnő, lesz belőle hízó

A családnak jó lesz a levágott disznó

 

Magamban búcsúztam a falusiaktól

Benne a kétszínű, köpenyforgatóktól

Hálával áldottam a jótevőinket

De ezért szememben nem jöttek a könnyek

 

Betakarítottunk. Kocsira rakodtunk

Tóth Imre, hentes volt, ezúttal kocsisunk

Édesapa, István, a kocsival mentek

Én meg a vonattal mentem, a kicsikkel

 

Édesapa is már felmondta állását

Elkezdte siratni Matyó eladását

De mentve, menthetőt, az utat nem nézve

Gyors gazdagodással néztek az üzletre

 

Mert kukoricatörés ideje volt ekkor

Kukoricát vettek ilyenkor kocsikról

Utakon kocsikkal mikor találkoztak

Olcsó árut vélvén, minddel szóba álltak

 

István, bár szólt, hogy a bakra hadd ülhessen

De Édesapának ez a terv nem tetszett

Az volt véleménye, ha leesne bármi

Mivel, hogy hátul ül, észre fogja venni

 

Így nem vette észre a hátul vigyázóm

Hogy a lovak szépen lementek az útról

Mert azok csak mentek, saját fejük után

Míg egyik fenn maradt a gyalogút padkán

 

Mivel az nem volt úgy szél által kihordva

Jóval magasabb volt, mint a kerék útja

Ezt a szintet már a rakomány nem bírta

Le is borult minden, bele az árokba

 

A malacok széjjel, négyen négy irányba

Míg a tyúkok szálltak a kukoricásba

István már akkor is felmérte helyzetét

A hordó állásra vettette figyelmét

 

Előbb azt helyezte biztonság alapra

Utána lett csak a két kufárnak szólva

Akkor kezdték ám csak a hajukat tépni

Miért nem engedték Istvánt, elöl ülni

 

Végül föl rakodtak. Jött arra egy ember

Volt puli kutyája, az teremtett rendet

Mert az összes tyúkot mind összeterelte

Újra bekerültek saját ketrecükbe

 

Malacok is szépen elő vánszorogtak

Így azok is mind a ládába vonultak

A bútor, az sajnos összetört egy szálig

A kufárokat ez fojtotta hazáig

 

Mikor haza értek, kérdem Édesapát

Csak nem borultak fel, hogy lógatja orrát

De bíz felborultunk! És üssön meg érte

Mert én vagyok oka! Üzlet lett csak nézve

 

Már is a humoros oldalát vettem fel

Kérdem: -A dagasztóteknő az nem tört el

És a jancsikályha egészben maradt e

Ezeket a jó ég eddig megmentette

 

Hát akkor nincs nagy baj! Földön is elalszunk

Majd néhány bútort meg összefabrikálunk

De Édesapának, ez volt a nagy pofon

Hogy a veszekedést, még elő se hozom

 

 

02. KŐMÍVES BÁCSI

 

Mikor átköltöztünk Fehéregyházára

Vissza kellett mennem még az ó tanyába

A Soltszentimrei vasút állomástól

Tsz krumpli földje mellett gyalogolok

 

Ott láttam többeket, mint a krumplit szedték

Mivel távol voltak, jöttöm nem észlelték

Láttam azt is, hogy az elnök úr is kint van

De nagyon beszélget, problémái vannak

 

Haladok tovább hát, mentem a dolgomra

Dolgom végeztével mentem volt tanyánkra

Amint mentem éppen a Kőmívesék mellett

Nagy veszekedés hang vont magára figyelmet

 

A szoba ablaka teljesen nyitva volt

Kőmívesné hangja onnan sikoltozott

A Kőmíves bácsi nagy késsel kezében

Szúró mozdulatát mutatta be éppen

 

Ebbe pillanatban néztem be épp rájok

Bekiáltottam, hogy a tettével várjon

Mert az elnök elvtárs éppen ide küldött

Hirtelen eszembe éppen csak ez ötlött

 

Az üzenetét hoztam, melyben azt kéreti

Lehetőleg még ma, hozzája menjen ki

Fontos dolga volna, mit beszélni meg kell

Ezért ne halassza, még ma intézzék el

 

Ekkor a Kőmíves leengedte kezét

De még szavaival fenyegette nejét

Megöllek, meg bizony! Úgy éltessen Isten

Ne gyűjjek úgy haza a Tsz-ből, ha nem

 

Majd az ajtó felé véve az irányát

Ablakon mentettem ki élete párját

Aki a szomszédba igyekezett futva

Mert ott rendőr lakott, és ezt ő is tudta

 

Amint épp befordult a szomszédék kapuján

Akkorra ért ki a Kőmíves úr is már

Látva a nejét, hogy így menekedett meg

Szitokkal mondott még rá megjegyzéseket

 

Én, meg letorkoltam, szólva rá imigyen

Nem szégyelli magát! Maga szégyentelen

Itt van magának a négy gyönyörű lánya

És az anyjuk az, akit épp bántana

 

Azon kívül, itt van a két katona fia

És mégis az anyjuk az, akit bántana

Takarodjon inkább oda, hova hívják

És szégyellje nagyon ezek után magát

 

Kedves Pethő néni… Próbált mentekezni

Ne szóljon énhozzám, ilyen gyarló, senki

Nem vagyok kíváncsi védő beszédjére

Az ilyen tettekre nem lehet mentsége

 

Azért még átszólt a nejének hangosan

Hogyha mög nem öllek, akkó ott maraggyak

Felesége erre ennyit mondott rá csak

Dögöjj mög ottan! Nem ríllok utánad

 

Ezután sietett ki a krumpli földre

A Tsz elnöknek mondott kérésére

Én meg mentem tovább, hova vitt az utam

Nyugtáztam magamban: Ezt jól megoldottam

 

Kitudja mivé lett, volna e jelenet

Ha Isten ide nem vezérel engemet

Kinn aludtam éjjel, az új lakóéknál

Terveztünk holnapra egy vasúti sétát

 

Evégett, amikor mentük állomásra

Láttunk egy embert a Tsz burgonyába

Úgy guggolt, mint ki épp a burgonyát szedi

De mert többen szedték, nem figyelt rá senki

 

Mi sem törődtünk a guggoló emberrel

A vonathoz mentünk, azzal utaztunk el

Megtettük utunkat, jöttünk ismét vissza

De a mi emberünk, még a bokrot bújta

 

Mit csinál az, nézze! - kísérőmnek mondom

Elmenetünk óta midig csak ott guggol

Ha akkor a dolgát ült le elvégezni

Akkor is fel kellett, volna neki kelni

 

Nézzük meg közelről! - a kísérőm mondja

Oda menve látjuk nem él, meg van halva

Kőmíves bácsi volt. Átka utól érte

Hogy ne menjen haza ezt ő maga kérte

 

A burgonyaszedők, akik krumplit szedtek

Hívásunkra immár oda sereglettek

Mondtuk a tényállást, mire nagyot néztek

Végül az elnökhöz tudósítást küldtek

 

Mondták, látták ottan ülni az alakot

De nem törődtek azzal, milyen okból van ott

Azt hitték felőle, a „nagydolgát” végzi

Azért nem törődött akkor vele senki

 

Mentünk a tanyára, mikor ismételten

Kőmívesné állt a kiskapuban éppen

Mondtuk neki a hírt, hogy a férje halott

Mire látszott nem sír, hanem megnyugodott

 

 

 

3. BEILLESZKEDÉS

 

Mi, a fiatalok, itt hamar meg szoktunk

De Édesapának, mi is csak szurkoltunk

Neki nem volt mindegy. Sőt nagyon fájt neki

Hogy a környezetből senki nem köszönti

 

Ezt szóvá is tette, többször fájó szívvel

Vigasztaltam is őt, mindig teljes hévvel

Mondtam, majd köszönünk mink, nekik előre

Ezért már ne legyen úgy elkeseredve

 

Fiúkkal hamar igás után néztünk

És közben már is egy tehenet megvettünk

Mátyásék átjöttek ú gazdát csodálni

Édesapa kezdett nekik panaszkodni

 

De Mátyás okosabb volt, mint Édesapa

Ezért a panaszát rögtön korrigálta

Dicsért mindent, amit már eddig elértünk

Ilonka mutatta, hol legyen a kertünk

 

Mátyás említette, jó lenne gyümölcsfa

Hol birkaállás volt, ott legyen fordítva

A jó szomszédaink, voltak hároman is

Átjöttek, hogy munkánk itt, jól kinevetik

 

Mondták a magukét, hogy minek ide fa

De az ő földjükön is volt minden fajta

Édesapát mégis oltották gonoszul

Aki felült nekik, s járkált búskomorul

 

Végül gazdaságba áll éjjeliőrnek

Aminek ez egyszer, igen megörültem

Mert nem kerékötősködött folyton velünk

A butaságával nem fájlalta szívünk

 

A szomszédokat meg azzal leszereltük

Fát azért ületünk, hogy arról ehessünk

Ne kelljen el menni, lopni, mint más teszi

Ezzel láttuk, hogy ezt, mind magára veszi

 

Mert szomszédainknak birkáik valának

És így éjjelente, azzal határt járnak

Megjáratták többször a mi vetésünk is

Amit szóvá tettem, de nem tetszett nekik

 

Végül elkerültek. A fáink megnőttek

Már a másik évben voltak, mik teremtek

Édesapának is kezdett már tetszeni

Így a változásba meg tudott nyugodni

 

 

4. EGY KIS MALLŐR

Kiadós, nagy esők estek mostanában

Nagy sarak képződtek az útnak porában

Lovas kocsik hordták földekre a trágyát

De a sár miatt a földünkön hordták át

 

Ez addig nem volt baj, míg nem fordítottunk

Hanem, fordítással megnőtt már a gondunk

Nem hitték, amikor megintettük őket

Hogy inkább használják már a kerülőket

 

Csak azért is arra vitték el a trágyát

Amerre megszokták azelőtt az útját

De közben az eső, csak nekünk kedvezett

Mert a kocsi trágya igen elsűlyedett

 

Láttam, mikor hozta kocsis a rakományt

Kimentem elébe, mutattam új irányt

De a kocsis konok, és megszállott lévén

Megcsapta lovait a fordítás szélén

 

Beragadt a kerék. Elsűlyedt tengelyig

Lovak, hogy rángatták, elsűlyedtek hasig

A kocsis lecsúszott, az is nyakig bele

Volt nagy káromkodás, és egek Istene

 

Azon mód, sárosan, ment segítséget hozni

De a segítség se tudta azt kihúzni

Végül lepakolták földünkre a trágyát

Hogy az új fuvarral, keresse napszámát

 

Pár kocsi rakomány így került földünkre

Amivel a földünk be is lett terítve

Mert még csak lerakták, de már ott is hagyták

Nem füllött a foguk, hogy sarat tapossák

 

Mire minden kocsis értesült e tettről

Jó pár kocsi trágyát elhordtunk e helyről

Be is lett trágyázva a földünk keményen

Ami meg is látszott aztán a terményen

 

Mert mindenki jött és csodálkoztak rajta

Hogy, ahol csak gaz nőtt, az is minden fajta

A kert állagára nem lehet ismerni

És hogy a gaz helyén mit lehet termelni

 

Így kerültünk mi az ismertség fényébe

Nem is voltunk mi már semmiben lenézve

Megtanultuk hamar, mit vár a föld tőlünk

Amire szükség volt, mindent megtermeltünk

 

 

 

5. ISTENTISZTELET

 

Ahogy átköltöztünk Fehéregyházára

Nem is gondolhattunk misére járásra

De mert a lelkeket is fenn kell tartani

A kisiskolába járt hozzánk a pap ki

 

Havonta egyszer mise volt kinn nálunk

Mivel tanyán laktunk mi is oda jártunk

A mi kis papunknak nem volt ministránsa

Mert tanyavilág volt, ott így is megjárta

 

Gasparikék voltak oly rendesek mindég

Hogy havonta egyszer bementek a papér

Nem hozták ki onnan az egész sekrestyét

Csak mi éppen kellett, hogy tarthasson misét

 

Mi még nem tudtuk ezt, hogy ott mi a módi

Nem is készültünk föl, mit lehet elvárni

Hanem, Elek látta a ministráns hiányát

Pap mellé térdelve mondta az imáját

 

Pap is nagyot nézett, de tovább misézett

De látszott rajta, hogy mint örült lelkében

Én is boldogsággal néztem az Elekre

Mosollyal nyugtáztam. Tetszett ez a tette

 

Majd mellettem ülő Gasparikné kérdé

Nem ismerem e azt, az a fiú kié

Mondom, hogy az az én fiam, az Elek

Válaszában mondta igazán szép gyerek

 

Ezután súgott a mellette ülőnek

Egy szintén jóképű, fiatal legénynek

Aki ezután már továbbiak nélkül

Követve Eleket, felkelvén helyérül

 

Kiment, s letérdelt a pap másik oldalán

Majd a túloldalra, átküldte mosolyát

Visszamosolyogott Elek is reája

S hallatszott a hívek megnyilvánulása

 

Ami kis morajlás félében testesült

Látszott, hogy mindenki örömmel lelkesült

Én is megkérdeztem a mellettem ülőt

Ki az a szépfiú, ki oda térdepölt

 

Ez meg az én fiam. Mondja a szomszédom

Ezért, én is küldtem felé a mosolyom

Így folyt le a mise, lelkekben gazdagon

Még a pap is örült, s prédikált fennhangon

 

 

6. MEGLEPETÉS

 

Havi egy alkalom, miben misét adtak

Indokolta azt, hogy mindent ki nem hoztak

Fontos kellékek a kofferben megfértek

Havi egy misére szerényen készültek

 

István fiam látta, hogy könyvtartó nincsen

Egy-egy alkalomért nincs kihozva minden

De könyvtartó nélkül a könyvből olvasni

Magas asztalról, nem szerethet senki

 

Ezért úgy gondolta, készít egy könyvtartót

Meglepi vele a mise adó papot

Érezze át a megbecsülés jelét

Mivel, méltányoljuk a kijövetelét

 

Gyűjtött hozzá minden oda való fákat

Szögeket, pántokat, és vékony deszkákat

Már is eszkábálta, rakta össze szépen

Még tulipánt is vágott bele fűrészével

 

Nem volt az látványos, nem volt az nagy faxni

Mégis könyvtartó volt, láthatta azt bárki

Mikor ismét mise volt az iskolában

Asztal leterítve oltárként álltában

 

Szépen rá lett téve a meglepetés „mű”

Mi szerkezetében is csak olyan egyszerű

De a hatása már olyan nagyot mondott

A kis pap szeméből még a könny is csorgott

 

Úgy mondta a misét, hogy kényelmesen látta

Amit olvasott a mise könyv sorába

Mise végén aztán mondott áldás félét

Mivel István fiam nyert el lelki békét

 

Bár, mint mondta, nem kér ezért elégtételt

Az Isten megfizeti majd az életében

De a köszönet az jól esőn tölti el

Ennél többet azért, ezzel nem érdemel

 

Ennyit én is adok az anyaszentegyháznak

Szűkös keretünkből ez kis adomány csak

Ajándék értéke nem múlik forinton

Hanem a szív az, mely átadáskor fontos

 

Ha tetszett a tette, mit közvetít a látszat

Tisztelendő úrnak kényelmet szolgáltat

Nem is a díjszabás volt itt a lényeges

                           Hanem az Istennek szólt itt a tisztelet

 Pethő István

 

Jelenleg minden könyv megvásárolható E-könyv-ként.

Érdeklődni  

Tel: 36 20 6295511  36 20 4830126

Skype: petho432

 E-mail: 60petho@gmail.com   versespetho26@gmail.com           versiro43@gmail.com

 

Oldal: ÉLET NEM ÁLL MEG
ÚNIÓS DÍJAKKAL KITÜNTETETT ÍRÁSAIM - © 2008 - 2024 - verseknovellak.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat