ÚJ IDŐK könyv

 

ÚJ IDŐK

 

A világ változik. Mi meg megöregszünk

Nem olyan sok minden, amire emlékszünk

De a múlt az olyan, hogy fellebbenti fátylát

Megláthatjuk akkor életünk mivé vált

 

A sok szép emlékkel párosult a rossz is

Mert a napfény mellé árnyék is tartozik

Így láthatjuk meg, hogy mi volt, mi jót tettünk

Mi volt az, amikor nem jól cselekedtünk

 

Dióhéjba én is átnézem életem

Mert volt olyan sok is, mi nem tetszett nekem

De az utunk olyan, hogy azt már megtettük

Ha jó volt, ha rossz is, akkor is átéltük

 

Körünkben is folyik folytában az élet

Sok olyan van bizony, amiből nem kérek

De mégis megkapom, orrom elé tolják

Azokból mutatok be most egy csokorkát

 

Nem lehet semmi se tökéletes ma már

Nincs mindenre idő. Hisz rohan a világ

Ezért a hibára hibákat halmozunk

Kijavításukkal nem is foglalkozunk

 

Ha valaki mégis rálát a dolgokra

Azt az életvitel hamar el is nyomja

Nem marad más hátra, mint most én is tettem

Különböző módon versbe, rímbe szedtem

 

E versem ajánlat, Olvashatja bárki

Nem fogok előle sehova bujkálni

Én is ember vagyok, ezért hibázok is

Tudják be maguknak Kedves olvasóim

 Pethő István

 

ÓDA A SZÉKPÁRNÁHOZ

 

Csepeli vasműnek volt négy nagy kazánja

Ami sok gőzt termelt be a turbinákba

Turbinákból áram ment a hálózatba

Amit vezetéken vittek az országba

 

Ültünk a kazánnál, mint gépészhöz illik

Csak az idő nem ment. Bár lestük, hogy múlik

Tizenkét órai egy helyen üléssel

Elképzelhető, hogy nem boldog senki sem

 

Bár a kemény széken az ész is megállhat

Feltaláltam magam, miként általában

Préselt gyapjúból egy székpárnát találtam

Ami négyzetes volt. Már is faricskáltam

 

Így a székpárnámba kézimunka képpen

Sakktáblát faragtam ügyesen, egy késsel

Dicsérni munkámat közszemlére tettem

Miért is a főnök elmarasztalt engem

 

Mondván, hogy az ilyen, csupán csak inzultus

Mit nem engedhet meg a szocializmus

Mert ez következtetni fog ezennel arra

Nem ülni, sakkozni fognak majdan rajta

 

Ezért a székpárnát be kell vetni tűzre

Mielőtt valami visszásságot szülne

Nem lehet ezzel itt senkit megetetni

Hogy ezen nem fognak mást tenni, csak ülni

 

Meghökkenve hallom főnökömnek szavát

Ki erre ekképpen mondta mondókáját

Élvén a sors által adott szókincsemmel

Műszaknak végére elő álltam verssel

 

Melyben kértem, hogy a székpárnát hagyja meg

Hisz annyi minden van, amire nem figyel

Durva, daróc az én jellemem, mint mondta

Hadd puhuljak rajta. Imázsát nem rontja

 

Meg aztán, művészi érzék is van tán? Na

Mért ne hirdethetné azt, ez a székpárna

Bízván a köz, s főnök ilyen érzelmében

Köszöntem, hogy marad a székpárna a széken

 

A főnök úr erre nem tudott csak nyögni

Beláttattam vele, nem kell kötözködni

Mire széjjelnézett a bámész tömegen

Végül nagy nehezen kinyögte: Úgylegyen

4. MISI BÁCSI

 

Műszakvezető volt ez a „Misi bácsi”

Nem átallta magát ekként neveztetni

Bár „ELVTÁRS” volt akkor még a megszólítás

De a közvetlenség, megszólításban más

 

Én, mint egy gyakornok, leendő vezető

Főnök úr! -jelzővel álltam mindig elő

Én, bár ezt feléje tisztelettel mondtam

Mégis sértőn vette. Ellenfele voltam

 

Én, aki kijártam többféle iskolát

Esélyes voltam majd betöltni állását

Mivel iskolája erre csak csekély volt

Mint ellenfelére, rám csak akként gondolt

 

Ha párbeszéd köztünk, alakult ki bármi

Vége mindig az lett, hogy nem tudott meggyőzni

A kollegák ezen sokat kuncorásztak

Ami sokat ártott főnök imázsának

 

Én, ahogy tehettem, igyekező voltam

Magánszorgalomból sok mindent csináltam

Mivel a konyháról hozták az ebédet

Elő hozakodtam melegvíz igénnyel

 

Ekkor jött elő a nagy beszélhetnékem

Mert csak mutogatott, aki illetékes

Hároman is voltak, eziránt döntnökök

De mind a háromuk másikhoz küldözött

 

Kifogtam egyszer, hogy ott volt mind a három

Letámadtam őket. Nem volt semmi pardon

Nem tudtak kitérni, engedélyt megadták

Szereltem, csempéztem. Aztán méltányolták

 

Még „Misi bácsi” is fenn hangon hirdette

Örökéletű lesz Pethő István tette

Mert, míg a kazánház üzemként gőzt termel

Addig emlegetik Pethőt dicsérettel

 

Évtizedek múltak el az indítástól

De csak hideg víz volt, ami folyt a csapból

Most hát átszereltem. Így meleg víz is lett

Mindenki szemében a hála derengett

 

Még a „Főnök úr” is ott mosogattatott

Hirdetve munkámat, amit nagyra tartott

Kitudja, mi is lett volna a folytatás

Ha nem alakul ki utamban változás

 

Amikor kiléptem kazános körükből

Új időszámítás lett azon időtől

Találtak vezetőt, ki nem nyűgös, olyat

Hanem meg oldja majd, a napi gondokat

 

5. BENZINKÚTNÁL

 

Dömsödi kútnál épp tankolni voltam

Már a töltőcső is benn volt a tankomban

Díjmutatót vártam csak, hogy lenullázzon

Mert a benzin ugye, nem folyhatik attól

 

Ekkor a töltőkút másik oldalától

Elhúzott egy motor, végzett tankolástól

A helyébe állt be egy autó már is

Kiszállva a sofőr, szórta rám szavait

 

Mondván ő már itt volt, csak a motorra várt

Ezért a töltikét adjam csak neki át

Meglepetten mondtam, nem hagyva ki időt

De hiszen láthatja, én vagyok itt előbb

 

Mát töltésre készen, töltőcső is benn van

De ne háborúzzon! Tessék! - Már is oda adtam

Majd még próbálkoztam szót váltani vele

Hátha vidámodik elkomorult kedve

 

De ő csak dohogott, embersége nem volt

Békés szavaimra semmi jót nem mondott

Végül is megtankolt, dörmögve magában

Majd a „köszönömöt” elvitte magával

 Pethő István

 

Jelenleg minden könyv megvásárolható E-könyv-ként.

Érdeklődni  

Tel: 36 20 6295511 ;  36 20 4830126 

Skype: petho432

 E-mail: 60petho@gmail.com   versespetho26@gmail.com           versiro43@gmail.com

 

Oldal: ÚJ IDŐK
ÚNIÓS DÍJAKKAL KITÜNTETETT ÍRÁSAIM - © 2008 - 2024 - verseknovellak.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat